Így büntet az APEH II.

Az adóhatóságok rendelkezésére bocsátott büntető eszközök felsorolása után nézzük, hogy mikor és mi számít súlyosbító, avagy éppen enyhítő körülménynek az APEH bírságolási kézikönyve alapján.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010.július 6.

Jó tudni, hogy egyáltalán nem szabható ki mulasztási bírság arra az adózóra, aki ugyan késve tesz eleget valamely kötelezettségének, ám megfelelő indoklással alátámasztott, úgynevezett igazolási kérelem egyidejű postázásával menti ki magát az erre előírt határidőn belül.

Utóbbi terminus az adminisztratív kötelezettségek teljesítésénél az objektív akadály megszűnését követő nyolcadik, míg a beadni elmulasztott bevallások esetében az ugyanakkortól számított tizenötödik nap, illetve általánosságban hat hónap.

Késedelem esetén az APEH-os kézikönyv előírása szerint enyhítő körülménynek számít, ha az eredeti határidőhöz képest még csupán csak tizenöt napnál kevesebb telt el, illetve ha az esetnek nincs közvetlen kihatása valamely adófizetési kötelezettségre. Súlyosbító indokként pedig természetesen mindezeknek az ellenkezőjét kötelező figyelembe vennie a bírság kiszabásáról döntő tisztviselőnek.

Jól lehet, a vonatkozó, az Adózás rendjéről szóló törvény nem szab határt a hatóságok büntetésekkel megfejelt, pótlásra történő felszólításai számát illetően, azonban a kézikönyv a másodszori, eredménytelen próbálkozást követően inkább egyéb eszközök, mint például egy alapos, úgynevezett átfogó ellenőrzés elrendelésének lehetőségét ajánlja a munkatársak figyelmébe.

Mindenképpen súlyosbító körülmény, ha az illető az adóhatósági figyelmeztetés ellenére sem mozdul, illetve általában a „bűnismétlés" esete, vagyis ha ugyanazt az adóügyi kihágást valaki már korábban is elkövette. Kimondottan kíméletesebb elbánásra számíthatnak viszont az újonnan alakult, illetve munkavállalót korábban még nem foglalkoztatott vállalkozások az elektronikus regisztrációs, adatszolgáltatási kötelmeik első alkalommal történt elmulasztásánál, szemben a jelentősebb alkalmazotti létszám mellett ugyanezeket elkövetőkkel.

Bár az adóhatósági elbírálásnál főbenjáró, a vállalkozást emiatt akár egymillió forintig terjedő büntetéssel sújtható bűnnek számít a számla-, illetve a nyugtaadás elmaradása, az ezekkel kapcsolatos apróbb adminisztratív hiányosságok (hibás címzés, hiányos szövegezés, hasonlók) következményei a „normál", azaz a 200-500 ezer forintos maximumú büntetési tételek közé sorolandók.

Nincs kegyelem, ezért az elkövető alkalmazottat személy szerint is akár ötvenezer forintig terjedő büntetéssel kell sújtani minden olyan esetben, amikor egyáltalán nem ad nyugtát, míg a „hibás" (a valóban fizetettnél kisebb) összegről kiállított nyugta, számla következményei csak a foglalkoztatóját terhelik. Nem árt tudni, hogy az is kihágásnak, igaz, a büntetési kézikönyv szerint enyhébb megítélésűnek számít, ha az eladó ugyan beüti a pénztárgépbe a vásárlás tényleges összegét, azonban a nyugtát nem tépi le és nyomja azonnal a vásárló kezébe.

Súlyos fizetési kötelezettséget vehet a nyakába az a közbeszerzésen nyertes fővállalkozó, amelyik alvállalkozójának havi, nettó módon számított kétszázezer forintnál nagyobb összeget fizet ki anélkül, hogy előbb egy harminc napnál nem régebbi hivatalos igazolást kérne tőle köztartozás mentességéről. Az igazolás bekérésének elmulasztása esetén akár a kifizetett summa 20 százalékáig is terjedhet a büntetés, ám ha a leadott adóhatósági dokumentumon szereplő köztartozás összegét a fővállalkozó elmulasztja a törvény előírása szerint visszatartani, egyetemlegesen felelőssé válik alvállalkozójának az adott időpontban fennálló összes köztartozásáért.