Íme egy adótrükk a sok közül!

Megjelent: nezopont_online@hetivalasz.hu   2010.01.03.

Az adótörvények kiötlői a jelek szerint semmit sem tanulnak, de sokat felejtenek. Itt az újabb erőszakos, ám nyilvánvalóan kudarcra ítélt kísérlet a minimálbéres vállalkozók megsarcolására. És persze már az ellenszere is.

Talán tiszta vizet kéne a pohárba önteni, és véget vetni végre a szochazából ránk örökített régi jó, hazudós-csalós világnak, tudják, ahol mindkét fél pontosan belelát a másik kártyájába, mégis, felháborodottan forgatják szemüket, ha bárki a valót emlegeti. Röviden összefoglalva, annak idején a főnökség hazudott, mi meg loptunk, ki-ki, amit éppen tudott, mondjuk téglát, gyári géphasználatot, konyhai nyersanyagot, géppapírt, ceruzát, vagy éppen a legdrágábbat, a napot.

Hogy azután elérkezzen a módszerváltás ideje, és a mindennapi betevő megszerzésével, netán az eredeti tőkefelhalmozással elfoglalt népek nyakába zúduljon a csupa nagybetűs önállóság, ahol az állam a kezeit mosogatván adja ki a jelszót: öngondoskodás!

És persze lényegében marad minden a régiben, ama kacsingatós világ, a régi-új főnökség csinálja tovább a maga játékait, cserébe a tömegek is az övéket, a minimálbéreset, a jövőre nem gondolóst, az egyik napról a másikra élőst, természetesen ki-ki a maga lehetőségéhez, tehetősségéhez mértet.

Azután elszaladt a húsz esztendő és ama egykori, semmibe vett jövő már itt a nyakunkon, tízezrével mennek havi 30-40 ezres, vagy még alacsonyabb járandósággal nyugdíjba a régi trükközők, és csak nézegetnének fölfelé, hogy velük azután most majd ugyan mi lesz?

A hirtelen ébredő kormányzat jobb ötlet híján erőszakkal próbálkozott, hisz a törvényes, 60-80 százalékos, a bruttó jövedelemre rakódó aránytalan közterhet a kiszolgáltatott szegények nem tudják, a vagyonosok pedig egyszerűen csak nem óhajtják önként leróni. Jött tehát a dupla minimálbér utáni alapjáradék fizetési kötelezettség a külön beillesztett, utóbb csak mosolyognivalónak bizonyuló törvényi fenyegetéssel, hogy aki ennél kevesebbet merészel fizetni, azt egyenként veszi majd elő az APEH. Utóbbiból, tekintve a „merészek" úgy másfél milliós számát, persze semmi nem lett, a pénzügyi kormányzat az esetből mégsem tanult, idén hasonlóval próbálkozik újfent.

Az érintettek már nyilván hallottak róla, hogy ettől ez évtől a nyereséges, illetve osztalékot fizető vállalkozások személyesen közreműködő tagjainak, kivéve (ugyan, miért is?) az evásokat, az úgynevezett „tevékenységre jellemző éves kereset" után kellene járulékokat és szja-t fizetni.

Annak bizonyítására, hogy már megint sikerült egy újabb, megfoghatatlan fogalom felvételével az eddigieknél is jobban összekuszálni az adótörvényt, álljon itt egy nagyon egyszerű példa. Mondjuk az enyém és a dollármilliárdos Soros György esetének összehasonlításáé, akik mindketten vezető állású, közel hasonló korú közgazdák volnánk és ugyanakkor befektetők is ugyebár (harminc éve van folyószámlám az OTP-nél), tehát a törvény szerint munkánk értéke (bárcsak!) összemérhető lenne.

Amúgy meg az egyáltalán nem teljesen légből kapott tréfát félretéve, íme, a címben ígért kiskapu: ha egy nyereséges cég tulajdonosa kibújni óhajt a személyes közreműködés extra terhe alól, csak annyi a dolga, hogy sürgősen munkaszerződést köt saját, vagy valamely komájának társaságával, a bérekre ugyanis (egyelőre még) nem vonatkozik a drákói szabály.