Újabb adótrükk?

Az „élelmes" polgárnak a szlovák rendszámú autó mellé áfa-mentes lakóház is dukál.

Megjelent: Heti Válasz, 2011. május 22.

Ismerősöm nagy értékű épületgépészeti berendezéseket árusító - budapesti! - üzletében egyre gyakrabban jelennek meg drága, szlovák rendszámú autón érkező, ottani cégek nevében eljáró, de még a jellegzetes felvidéki akcentust is nélkülöző, hibátlan magyarsággal beszélő vevők.

Hála az áruk szabad áramlását biztosító EU-s alapelvnek, e vevők a szlovák (avagy bármely más tagországi) közösségi adószám birtokában ötödével olcsóbban, azaz áfa mentesen kapják a drága portékát, amennyiben azt kiszállítják az országból.

És itt kezdődnek a bajok, mert a trükkös vevő „természetesen" minden esetben maga gondoskodik a határon túlinak mondott szállításról, amiről akár írásos nyilatkozatot is ad, hiszen a határok megszűnése óta azok átlépéséről már semmilyen hatósági nyilvántartás nem létezik.

Az óvatos kereskedő adószakértőhöz, az pedig a NAV- hoz fordult a problémával, hogy tudniillik jogkövető (és már jó néhány adóellenőrzésen túlesett) polgár lévén szerintük mi is lenne a hatóságilag kikezdhetetlen, a legteljesebb mértékben szabályos eljárása az ilyen gyanús esetekben.

Nos, az idénre már a vámosokkal együtt azok tudományát is magába szippantó szerv, a rendszer lényegéből következően, nem tagadta meg önmagát, és válaszában a „nesze semmi, fogd meg jól" típusú, erős kapaszkodót ugyan nem nyújtó, szakmainak látszó tanácsok mellett nyomatékkal hívta fel a figyelmet az eladó (akár utólag is számon kérhető) felelősségére.

A törvény szövege ugyanis csak az igazoltan külföldre szállított árunál engedi az áfa mentes számlázást, ám az igazolás konkrét formájáról, módjáról hallgat. Azt sejtetvén ezzel, hogy nem is nagyon tehet mást, mivel a régi vámos papírokéhoz hasonlóan közhiteles dokumentum a tárgyban egyszerűen nem létezik. Maradt tehát a régi, jól bevált hatósági módszer, azt ütni, aki a kezük ügyébe esik ahelyett, hogy egy kis fejtöréssel valódi megoldást találnának, méghozzá az EU-s adóhivatali kollégáikkal közösen.

Íme, példának okáért egy teljesen kézenfekvő, csupán valamely mezei könyvelő agyi képességét megkívánó, ám a szerencsétlen eladók nyakából a terhet mégis a valódi felelősökébe akasztó ötlet. Eszerint pedig a szabály életbelépésétől a fent leírt, saját szállítással lebonyolítani kívánt esetekben törvényi erővel írják elő, hogy a határon túli vásárló személyi okmányai, a cég képviseletének jogát bizonyító aláírási címpéldány kötelező bemutatásával igazolja magát az eladó előtt, aki e dokumentumok lemásolásával mentesülne minden további hátrányos következmény alól.

Az eladóra leselkedő első számú veszély tudniillik az a mostani, Európa szerte bevett gyakorlat, miszerint az áfa mentességre jogosító külföldi adószámot bemondásra fogadják el, a központi rendszerben legfeljebb csak annak érvényességét tudván ellenőrizni. Márpedig az EU-s adószám nemzetközi ügyleteknél a cég címével együtt a kiadott számlák kötelező kelléke, vagyis ilyet orvul szerezni gyerekjáték.

Persze, ismerve a volt keleti blokkban uralkodó adómorált, a hozzá mérve igen csekély ellenőrzési kapacitást, az EU-s adószámot jogszerűen, ám csalásra, azaz belföldi felhasználásra alkalmazó vevő lebukására, ha csak nem viszi túl nagyban a dolgot, igen kicsi az esély. Ha ugyanis az EU áfa nyilvántartásába (VIES) jelentett magyar eladás vételről szóló párja is rendben megérkezik szlovák oldalról, a rendszer hibát nem jelez, ezért a többi már csak a szlovákiai könyvelő kreativitásán múlik, amelynek gyarapításához újabb ötletekkel e helyütt inkább nem szolgálnánk.