A szlovák rendszám nagyon megéri?

Négy év alatt tisztán legalább ötmillió forint maradhat annak a magyar polgárnak a zsebében, aki szlovákiai cége nevén futtatja 20 millió körüli árú luxusautóját.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010. június 17.

Mondják, adóverseny van az EU országai között, ami igaz is, csak éppen a feltételek látszanak erősen különbözni.

Ahol ugyanis szlovák barátaink ama legendás, minap éppen ránk visszatukmálni kívánt, fehér versenyparipával száguldanak, ott nekünk - „hála" vaskalapos adószabályainknak - marad legfeljebb egy döcögő csacsifogat. Szlovákiában ugyanis nem csak az itteni, nagyobb járműkategóriánál már milliós nagyságrendű regisztrációs adó fizetési kötelme ismeretlen, de éppen az idei évtől még az áfa is visszaigényelhető a céges személykocsik árából. Nem beszélve arról, hogy ott - szemben a hazai mintával - a jármű üzemeltetésének valamennyi kiadásából, tehát még a vásárolt benzin árából is levonható a forgalmi adó.

Összehasonlítási alapul nézzünk egy hazai szalon kínálatában szereplő C63 AMG típusú Mercedes gépkocsit, amely nettó  14.135.000.-forintos (vagyis a szlovákiaival egyező) árára még 6,741 millió forint regisztrációs- és forgalmi adóteher rakódik az itthoni szabályok szerint. Így azután nem csoda, ha e jókora summa kikerülésére lépten-nyomon kínálják magukat az északi határunk közvetlen közelébe települt, magyarul tudó, komplex szolgáltatást nyújtó élelmes szlovák vállalkozások.

Átlagos árakat véve figyelembe, csupán a mintául vett gépkocsi megvásárlása, és mondjuk négy évig történő tartása érdekében is bőven megéri szlovákiai céget alapítani. Mai, 280 forintos árfolyamon számolt euró mellett ugyanis a cégalapítás egyszeri, kétszázezer forintos költségéhez csupán évi 130 ezer forint jön az ottani székhelyszolgáltatás, és 336 ezer forint az éves könyvelési díj fejében. Jóllehet, Szlovákiában is létezik a vállalkozás tulajdonában lévő személygépkocsi magánhasználata esetén fizetendő, a mi cégautó adónkhoz hasonló, havonta a beszerzési ár 1 százalékára rúgó közteher, ám a magyarországi érintettek köreiben szállingózó hírek szerint, a légiessé vált határok ellenére (vagy éppen azért), az ottani adóhivatal e tényt éppúgy képtelen bizonyítani, miként a mi vámosaink a lényegében folyamatos magyarországi üzemeltetést.

Ceterum censeo: az Unió belső határainak légiesítése valamiféle igazán egységes adórendszer bevezetése nélkül, az adócsalók Paradicsomává varázsolja az egész Közösséget.