Adócsalás ellen ÁFA csökkentés?

Drasztikus áfa csökkentésért lobbizna a veszteséges honi élelmiszeripar. 

Megjelent: Heti Válasz Online, 2011. augusztus 28.

A magyar gazdasági szaksajtó a súlyos veszteséggel küzdő legnagyobb hazai agráripari csoport jajszavától hangos, amelynek képviselői bajaik legfőbb okát is megtalálni vélnék a feketegazdaságban, és annak szerintük legkedvesebb barátjában, az élelmiszerekre kivetett huszonöt százalékos áfában.

Hogy az egyes becslések szerint a hazai GDP egyharmadát is kitevő fekete-szürke zóna teljesítményéből a mezőgazdaság egészen biztosan komoly részt hasít ki önmagának, az aligha lehet kétséges, elég, ha csak saját, piacokon szerzett tapasztalatainkra gondolunk. Ott, ahol pedig számlát, nyugtát eladótól ember fia ugyan még nem kapott, így aztán talán nem is csoda, hogy az úgynevezett őstermelők döntő többségének jövedelme valahogy mindig az adómentes határ alatt marad.

Hogy különben pedig más vállalkozói ágakban miért sújtja közteher akár már az első forint jövedelmet is, emitt meg mitől adómentes az éves minimálbérhez közelítő összeg, arra alighanem csupán ama kádári, eredetileg az egypártrendszert magyarázni próbáló klasszikus mondás passzol, hogy tudniillik történelmileg így alakult...

És hogy a kistermelői szektor csak a jéghegy csúcsa, meg hogy alatta, árnyékában óriási, adóelkerülő mezőgazdasági teljesítmények rejteznek, ahhoz kétség nem fér, csupán felderítésük, kifehérítésük módjában lehet közöttünk és az adócsökkentés propagálói között nézetkülönbség.

Adó-, közelebbről éppen általános forgalmi adó csökkentésből van ugyanis, méghozzá nem is túl régi tapasztalatunk, amely valahogy úgy szól, hogy e tájon a módszer bíz' valahogy nem működik. Hiába volt ugyanis a választási csaliként beígért (majd nagy gyorsasággal visszavont) ötszázalékos áfa csökkentés anno, abból a széles közönség ugyan semmit nem látott, az kézen-közön, tudhatóan persze merrefelé, egy fillérig eltűnt.

Kétségünk ne legyen tehát, hogy az élelmiszerekre igényelt hatalmas arányú, huszonötről öt százalékra mérsékelt forgalmi adócsökkentésből sem látna egyebet a nagyközönség, mint egy majd máshonnan hamarost beszedendő közpénzbevétel-csökkenést.

A feketegazdaság ugyanis egy dologban, ha másban nem is, de messze legális vetélytársa előtt jár, az pedig a rugalmasság, az akármilyen gyorsan is változó körülményekhez történő azonnali alkalmazkodás. Gondoljunk csak példának okáért a valuták feketekereskedelmére, hiába történt a rendszerváltás környékén a korábbi szigorú tilalom feloldása, az illegalitásban élő nepperek köszönik szépen, mind a mai napig jól elvannak az állami adó-hendikeppel sújtott legális versenytársaik köreitől egy cseppet sem zavartatva.

Ezért ceterum censeo, a magyar gazdaság igazi rákfenéje a rendszerváltás bonyodalmai között hatalmasra nőni engedett feketegazdaság, amely ugyanakkor utolsó esélye, végső tartaléka is lehet államunknak, ha sikerülne végre elérni, hogy valami módon napfény, azaz számon kérő adószedői tekintet vetülhessen rá.

Ezért tehát a köz szempontjából rendkívül káros adócsökkentés helyett vonatkozzanak inkább a mezőgazdasági kistermelőkre, „őstermelőkre" is a másféle vállalkozókra általánosan érvényes szabályok, véget vetve a ravaszdi kofák, s a szoknyájuk mögé bújt trükkös földművelők adó- Eldorádójának, méghozzá záros határidőn belül. Első lépésként mindjárt a kiskereskedelem kifehérítésében oly sikerrel alkalmazott nyugtaadási kötelezettséget terjesztve ki rájuk is.