Adókamarai jajszó

Húsz éves a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesülete, ám panaszuk kezdettől ugyanaz: nem hallgat szavukra az illetékes.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010. szeptember 5.

A soktízezres könyvelői, adótanácsadói réteg érdekeinek képviseletére vállalkozott szervezet elnöke, Zara László csupa kézenfekvő, ám eddig mégis megvalósítatlan adótani ötletet, javaslatot sorolt elő bajai, ünnepi gyűlésük alkalmával tartott sajtótájékoztatóján.

Mert mit kíván a magyar nemzet? Adócsökkentést és -egyszerűsítést, szól kórusban a válasz mindenfelől, amely kérések ugyan eljutni látszottak legújabb kormányunk illetékeseinek füléhez, ám az adószakma képviselői szerint túlságosan is bátortalanra, hogy ne mondják elégtelenre sikeredett a rájuk hirtelenjében, szakmai egyeztetés nélkül adott válasz.

Mert a 40,5 %-os GDP arányos magyar adóteher nagyjából egyezik ugyan az EU-s átlaggal, ám jóval magasabb az a közvetlen szomszédjainknál, fő konkurenseinknél mért számoknál (Románia: 28,8%, Szlovákia: 29,3%).

És ezen Zara szerint a 29 pontos akcióterv keretében történő, minapi 70 milliárdos adóteher-csökkentés sem segít jelentősen, hiszen az összeg mindösszesen csupán az 1 %-ára rúg a teljes adótömegnek.

A külső szemlélő számára rendkívül látványos, az évi 500 milliós árbevételig közel a felére, 10%-osra mérsékelt társasági adókulcs csökkentés sem hoz a szakma képviselői szerint túlságosan nagy könnyebbséget az eredetileg célba vett kis- és középvállalkozásoknak. Az adóstatisztikák szerint ugyanis ez utóbbi körbe tartozók 98,3%-át, lévén adóalapjuk 50 millió alatti, már eddig is megillette volna ugyanez az alacsony adókulcs, a változás csupán annyi, hogy az alkalmazásához korábban feltételeként szabott szigorúbb előírásokat törölték.

Ami a valódi baj, és azonnali változtatást igényel, az az Adókamara szerint a világviszonylatban is kiemelkedően magas, 53,4%-os adóék, azaz nálunk száz forint nettó bér után 106,8.- Ft. közterhet kénytelen leróni foglalkoztató és foglalkoztatott közösen. (Ugyanez a mutató a lengyeleknél 34%, a szlovákoknál 37,6%, de még a cseheknél is csupán 40,95%). Ezen kellene hát csökkenteni legelőször vagy tíz százalékkal, szól javaslatuk, természetesen továbbra is ügyelve arra, hogy az államháztartás mérlegének kényes egyensúlya fel ne billenjen a művelet közben.

Pénzt nem is igazán, csupán jó szándékot, megfelelő hozzáértést kívánnának a vállalkozókat (és főként könyvelőiket) sújtó adóadminisztrációs terhek csökkentése érdekében megfogalmazott javaslataik. Álljon itt csupán néhány közülük, a legkézenfekvőbbek.

Az állandó értelmezési viták elkerülése érdekében vonjanak be nyelvészeket az adótörvények megszövegezésének munkájába. Könnyítsék meg, egyszerűsítsék le az esetek 99%-ában külső kényszer, csőd miatt vállalkozásukat megszüntetni kényszerülők teendőit. Illeszkedve az EU elfogadás alatt levő irányelvéhez, amely a hazai cégek 95%-át érintené, egyszerűsítsenek a vállalkozások teljesen fölösleges számviteli kötelmein, valamiféle, csupán az adóügyek elszámolásához minimálisan szükséges nyilvántartás vezetésére kötelezve őket.

És ceterum censeo, vonják be az adótani változások szenvedő alanyainak képviselőit is a jogszabály előkészítő munkába, mindannyiunk közös, gyümölcsöző hasznára.