Adótrükk csak jómódúaknak

Huszonhárom év múltán próbál végre tenni valamit a törvényhozás a személyi jövedelemadó törvényen tátongó legnagyobb lyuk betöméséért.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2011. október 16.

A képlet pedig roppant egyszerű (volt), vásárolt az ember fia egy jó drága helyen fekvő telket, aztán felhúzott rá egy hatalmas, akár többlakásossá is alakítható épületet, hogy majd óriási haszonnal, ám de a maguk feje fölé önerőből fedelet húzóknak kitalált kedvezményes személyi jövedelemadózás szabályai mentén adjon túl rajta.

Mindezt a legutóbbi időkig akár iparszerűen, magánszemélyként csinálhatta az élelmesebb építési vállalkozó a maguknak otthont valóban kalákában, barkács módszerekkel összehozók álcája mögé rejtezve.

Nem beszélve azokról az önmagukban is extra haszonnal kecsegtető esetekről, amikor az építési területre telekspekuláció, avagy leginkább telek panama címszó alá tartozó módon tettek szert, a bagóért megvett szántót, hirtelen értékes belterületté minősíttetve.

A módszerrel keletkező extra profit több tételből állt össze, a kivitelezés költségeit akár nagyságrendekkel is a legális vállalkozóké alá szorítva.

Először ott volt ugyebár a foglalkoztatottak után be nem fizetett járulék (a bérköltség 28,5%-a), hiszen hiába próbálkozott náluk a hatóság, mivel a szigorúan házilagos kivitelben készült épületen mindvégig csupa jó barát szorgoskodott, pusztán szívességi alapon...

A második komoly tétel az eladásnál az építő zsebében maradó 25% áfa volt, aminek fizetésére magánszemélyként nem volt kötelezett. Igaz, ilyenként le sem vonhatta, na de erre a célra szolgált a csak tessék-lássék működő cége, hogy majd az összes anyagszámla annak a nevére szóljon, bő forrását teremtve ezzel a nehezen utolérhető építőipari fiktív számlázásnak.

Az áfa törvény szövegezői ébredtek hamarabb, pár évvel ezelőtt bevezetve a sorozat jellegűen végzett új ingatlanok értékesítésének fogalmát. Ennek következtében áfa fizetendő magánszemély által is egyebek mellett a két éven belül értékesített, két évesnél fiatalabb ingatlanok közül a negyedik és az azt követőek eladási ára után. Hogy a törvényalkotó miben látta különbözni a két éven belül értékesített  második, harmadik ingatlan esetét az ugyanezen idő alatt eladott negyedikétől, az valószínűleg már az ő titka marad.

És íme, lássunk csodát, az adótani ötletezéséért már annyit csepült kormányzatunk hatalmasat tervez lépni a tárgyban, komoly fegyvernek látszó eszközt adva az adóellenőrök kezébe. Az szja. jövő évi módosításával bevezetik ugyanis a gazdasági tevékenység fogalmát (valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik), az ily módon értékesített ingóságokat, ingatlanokat a kedvezményes kategóriából kivéve, az általános szabályok szerint próbálva adóztatni.

És azért a feltételes mód, mert hála az egyenes ági leszármazottak közötti ajándékozás (összeghatár nélküli) illetékmentességének, a két éven belül felépített ingatlan némi találékonyság és mondjuk egy szófogadó gyermek birtokában egy fillér adó fizetése nélkül adható el akármekkora haszonnal.

Apa ugyanis a kész házat előbb illetékmentesen odaajándékozza a fiának, az erről szóló szerződésben szigorúan a piaci értéket tüntetve fel, hogy majd a gyermek akár önálló tevékenység keretében is értékesítve azt, akár nulla forint után adózzon. Ajándék útján szerzett javak eladása esetén ugyanis a bevétel korlátlanul csökkenthető az aktusra kirótt illeték alapjával, vagyis ugyebár éppen az aktuális piaci értékkel.