Adóverseny, kontra harmonizáció

Verseny ide, verseny oda, annak szabályai inkább az Unió erős országainak szája ízéhez passzolnak.

Megjelent: Heti Válasz, 2011. június 12.

A bibliai Dávid példájával bíztatta hallgatóságát Herich György, a Magyar Okleveles Adótanácsadók Egyesületének elnöke, egyetemi docens a szervezet ötödik nemzetközi adókonferenciájának megnyitóján. Jóllehet, a legmagasabban képzett hazai adószakemberek nevében helyeselte a megkezdett adóreform első lépéseinek irányát, azért nem is titkoltan hazabeszélt, amikor a végrehajtásból, a honi adótani érdekek nemzetközi képviseletéből dávidi tulajdonságokat, egészen konkrétan a komolyabb hozzáértést hiányolta.

Elismerve az adóharmonizáció mellett szóló érveket, az unión belüli gazdasági terjeszkedés elé tornyosuló bürokratikus akadályok lebontásának, a huszonhét, teljesen különböző adórendszer egységesítésének előnyeit, az elnök azért a kisebb gazdaságokat fenyegető veszélyekre is felhívta a figyelmet.

Így például arra, hogy a Pécsi Tudományegyetem kutatóinak számszerűsíteni is sikerült az elmúlt öt év során csupán a társasági adó számítási szabályainak harmonizálásából eredő magyar veszteséget. A PhD hallgatók által elvégzett vizsgálat eredményeképpen a tavalyi GDP egytizedénél is többre, ezermilliárd forintra tehető a Magyar Állam bevételeinek innen eredő csorbulása.

Legelrettentőbb példaként mégis az aktuális tanácskozás tárgyát képező, a világon mind szélesebb körben, immár száznegyvenhárom országban bevezetett fogyasztási típusú, nálunk általános forgalminak nevezett adó (áfa) jelenlegi, EU-s szabályozásának hátulütőit sorolta.

Az adóét, amelyet különben alig hatvan éve talált ki egy német professzor, és amely eredeti alapelve szerint a hozzáadott érték előállításának helye szerint illetékes államot illetné, és amely ma legjobban mégis a nagy fogyasztókat, azaz a leggazdagabb országokat gyarapítja.

A gyakorlati végrehajtást szabályozó, vonatkozó irányelvek ugyanis hogy, hogy nem, az EU által is deklarált, 1993-ban még három éven belül érvényesíteni szándékozott alapelvvel szöges ellentétben máig a célországban rendelik a forgalmi adót beszedni. Ez Magyarországnak, csupán a tavalyi EU-hoz igazodó szabálymódosítás egyetlen szeleténél, a bérmunkánál évi ötven-nyolcvanmilliárd forint áfa bevételkiesést jelent.

Herich György ezért nyomatékkal hívta fel a figyelmet az azonos, a hozzánk hasonló helyzetben levő országok összefogásának szükségére, különös tekintettel az áfa rendszerének az Unióban éppen napirenden levő átalakítására.

Mert változtatni való akadna bőven a tagállamok jellemzően legnagyobb bevételi forrását (nálunk 37,5%-ot) jelentő adónem szabályain. Gondoljunk csak az óriási adócsalásokra hivatkozással túlbürokratizált, mégis leginkább a becsületes, ámde tőkeszegény vállalkozásokat sújtó, a jogos áfa kiutalásokat nehezítő eljárási szabályokra. (Konkrét példa saját praxisunkból: tavaly novemberi, 30 milliós nagyságrendű adó kiutalását halasztja - szigorúan törvényes alapon - mind a mai napig egy valamiért kipécézett gabonaexportőr cég felé a NAV, elismerve, hogy őnála hibát ugyan nem leltek, de a partnereinél azért tovább vizsgálódnának...).

Egy szó, mint száz, a hazai adószakértők is támogatnák a kormányfő minap deklarált, adóversenyt serkentő igyekezetét, feltéve, hogy a honi vállalkozásoknak inkább külföldi konkurenseikkel és nem pedig saját hatóságaikkal kell majd megküzdeniük.