Alkotmánybírósági beadvány

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága,

1015 Budapest, Donáti utca 35–45.

1535 Budapest, Pf. 773.

Tárgy: Indítvány a 2010. évi XC. törvény II. fejezetének utólagos vizsgálatára, nevezett törvényhely megsemmisítése okán, annak alkotmányellenessége miatt.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Alulírott Michnai Attila adószakértő azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a saját magam, valamint számos adószakértő és jogász által tett, publikált megállapítás nyomán, miszerint a 2010. évi XC. törvény II. fejezetének nehezen követhető, továbbá több, egymástól lényegesen eltérő értelmezést megengedő szövegét (A magánszemélyek különadójáról) alkotmányosság szempontjából felülvizsgálni, alább felsorolt érveimet elfogadva pedig megsemmisíteni szíveskedjenek.

Indoklás.

Gyakorlati (adó)jogalkalmazó tapasztalataim szerint ugyanis nevezett törvény nem felel meg az Alkotmánybíróság gyakorlatából is kiolvasható azon elvnek, követelménynek, miszerint adott jogszabály nem szorulhat olyan fokú, jellegű értelmezésre, amely nyomán az a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé válhat. Márpedig a Nemzetgazdasági Minisztérium 2010. augusztus 24-én honlapján közzétett sajtóközleménye éppen ez utóbbi esetre szolgál példával, amikor a kérdéses jogszabályt annak normatartalmával ellentétes értelmezéssel igyekszik ellátni, nyilvánvaló, jogellenes nyomást gyakorolva adózókra és adóhatóságra.

Az ellentmondó értelmezési lehetőség az idézett 2010. évi XC. törvény 9. § (2), (3) és (4) bekezdésének a jelek szerint a jogalkotó eredeti szándékával ellenkező értelműre sikeredett szövegéből következik az alábbiak szerint.

A (2) bekezdés szerint a különadó alapjának minősül az (1) bekezdésben felsorolt magánszemélyeknek a megjelölt jogcímeken kifizetett „rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó rész a (3)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével”.

A (3) bekezdés szerint a  (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának a  (2) bekezdés szerinti bevétel (azaz kizárólag a 60 napra számított összeg fölötti rész) kétmillió forintot meg nem haladó része.

A (4) bekezdés viszont úgy rendelkezik, hogy „A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a különadó alapjának minősül a (2) bekezdés szerinti bevételnek a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meg nem haladó részéből a kétmillió forint feletti összeg.”

A szövegből kiolvasható jogértelmezésünk szerint tehát a különadó alapját képezi az adott személyek felsorolt járandóságaiból egyfelől a 60 nap feletti időszakra számított összeg kétmillió forintot meghaladó része / (2)-(3) bekezdés/, avagy a 60 nap alatti időre számított részből a kétmillió forint feletti összeg, mégpedig azzal, hogy ez utóbbi esetben a 60 nap feletti rész egyáltalán nem képez adóalapot, ilyenkor ugyanis a jogszabály szövege szerint a  (2) bekezdés adóalapról szóló részének helyébe a (4) bekezdésben szereplő meghatározás lép („A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a különadó alapjának minősül...”)

 Szemben az NGM idézett sajtóközleményében lefektetett értelmezésével, amely szerint az adómentesség a következő esetekben és módon járna.

„Két korlát került a jogszabályba: az egyik az utolsó besorolás szerinti rendszeres járandóság 60 napi összege, a másik a 2 millió forintos összeghatár. Nincs adófizetési kötelezettség, ha a távozással összefüggésben kapott különadó-köteles juttatás az utolsó besorolás szerinti rendszeres járandóság 60 napi összegénél akár több, de az a kétmillió forintot nem haladja meg. Fennáll azonban (az) adókötelezettség akkor, ha a távozással összefüggésben kapott különadó-köteles juttatás az utolsó besorolás szerinti rendszeres járandóság 60 napi összegénél nem több ugyan, de meghaladja a kétmillió forintot.”

Az NGM idézett magyarázata szerintünk is helytálló, ám annak megszövegezői nagy ívben kikerülik az általunk a sajtóban is leírt, időközben ráadásul már továbbgondolt esetet (Végkielégítések: kétmillió helyett négymillió? Heti Válasz Online, 2010. 08. 17.), vagyis amikor a nevezett jogcímeken történt kifizetés 60 nap alatti összege már önmagában meghaladja a kétmillió forintot, miként attól függetlenül számolva a 60 nap feletti rész is. A fent részletezettek alapján véleményünk szerint ugyanis az ilyen esetekben kizárólag a 60 nap alatti rész kétmillió forintot meghaladó része képezi a különadó alapját, a 60 nap feletti időre számítottból pedig semmi.

Tekintve, hogy a kifogásolt jogszabály rendelkezései szerint idén először október 31-ig esedékes a kiszámolt különadó befizetése, vagyis a jogalkalmazók igen rövid időn belül kerülnek döntési kényszer alá, a jelentős összegeket érintő közérdek miatt kérném beadványom sürgős elbírálását.

Tisztelettel:

Budapest, 2010. szeptember 13.

Michnai Attila, adószakértő

Iroda: 1068 Budapest, Benczúr u. 1. fszt.9.