Beadjuk az adókulcsot?

Nem az egy, avagy több kulccsal van itt a baj, hanem inkább a rendkívül bonyolult zárszerkezettel-adórendszerrel, amelybe hozzáértés nélkül piszkálna bele mostanság boldog, boldogtalan, kormánypárti és ellenzéki politikus.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2011. szeptember 25.

Fogadjuk már észbe, hogy az adózástan éppoly szuverén, komoly felkészülést, tanulmányokat, sok-sok tapasztalatot igénylő szakma, akár mondjuk az órásmesterség. Csak éppen a rendszere, belső összefüggései bonyolultabbak nagyságrendekkel, és kevésbé átláthatóak egy mégoly komplikált svájci óracsodáénál is.

Rogán Antal az Inforádióban még kommunikációs csőddel magyarázta volna a minap azt az összevisszaságot, ami általában az egykulcsos adórendszerrel, annak jövő évi változásaival kapcsolatban a héten is napvilágra került.

Lehet, ilyen is volt, erről csupán annyit tudok, hogy például Szlávik főtörzs elé rossz hírrel csak közvetlenül az ebéd utáni órákban volt tanácsos beosztott sorkatonának járulni, de ettől még egyáltalán nem gondolnám magam kommunikációs szakértőnek.

Ami viszont a mostani kormány és adószakmai színvonalban nála magasabb szintet felmutatni nem képes ellenzékének a tárgyban történt megnyilatkozásait, lépéseit illeti, elérkezettnek látnám az időt néhány, eddig általuk figyelmen kívül hagyott alapvetés, úgy is mondhatnám, adótani közhely felidézésére.

Példának okáért olyan adórendszer változtatás, amely nyomán „senki sem jár rosszabbul" mint annak előtte, a gyakorlatban nem létezik, tehát ilyesmivel házalni a választóknál, komoly hozzá nem értésről árulkodik. Amennyivel kevesebbet fizet ugyanis majd X és Y, legalább annyival többet kell betennie a többinek, hiszen közpénzek ügyében égi adományok, manna hullajtása nincsenek szokásban.

Egy tisztán elméleti rendszerben természetesen kimutatható valamely adófizetési hajlandóság-növekedés az adókulcs csökkentésével párhuzamosan, ám az, ami idehaza tapasztalható, messze van ettől.

És ez a másik olyan fő tényező, amelyről az adórendszert nagy lendülettel átszabni kívánók megfeledkezni látszanak. A huzamos ideje a GDP húsz százalékához közelítő feketegazdaság léte tudniillik oly mérvű torzulást okoz a honi közpénzrendszerben, de még a lakosság („az emberek") fejében is, amin a mégoly penge elmélet nyomán kidolgozott közgazdasági okfejtés éle is azonnal kicsorbul.

A régióban magasabb egyéni teljesítményre valóban ösztönözni látszó, ezért általunk is alkalmazni javasolt egykulcsos (és bármilyen más) adórendszer elengedhetetlen eleme ugyanis a társadalmi szolidaritás okán alkalmazott, alsó adómentes sáv. Erről megfeledkezni több mint bűn: hiba, amit igazol a héten tapasztalt, elemi erejű lakossági felzúdulás nyomában járó kapkodás.

És itt trappol bele a rendszerbe a honi árnyékgazdaság egyik fekete mancsa, az aktív foglalkoztatottak negyedére rúgó, tavaly 1.258 ezer számú, csupán minimálbért vallók képében. Márpedig anélkül nyúlni az adójóváírás megszokott, így-vagy úgy, de mégis működő, legalább a vállalkozók személyét a kedvezményből több-kevesebb sikerrel kiemelő rendszerébe, hogy előbb legalább hasonló hatású másikat nem találtak a helyébe, súlyos tévedés.

Igen, tudom, a megoldandó probléma egyáltalán nem egyszerű, ámde biztos eredményt ígérő, alaposan végiggondolt terv nélkül vágni bele nem hogy az adórendszer, de a fenti hasonlatnál maradva, még egy szimpla zsebóra reparálásába, biztos kudarcot ígér.