Cégautók, kutya, Gyurcsány

Már megint a cégautókkal próbálkozik a kormányzat, pedig a népi bölcsesség szerint csak a kutya szokott…

Megjelent a hetivalasz.hu-n 2009.01.18-án.

Hogy a pénzügyi vezetés adóügyi korifeusainak szakmai fantáziája legalábbis korlátos, annak megállapításához nem kell különösebb szakértelem. Ezért lehet, hogy amit a cégautók ügyében produkálnak, az már valamely elmekórtani eset mintáját idézi, tudják, amikor egy minduntalan tévesnek bizonyuló idea végérvényesen rögzül valakiben. Pedig azt gondolhatnánk, figyelmeztetés volt már éppen elég: az Alkotmánybíróság alig két év különbséggel kétszer is beletörölt a vonatkozó rendelkezésbe, mindannyiszor éppen csak az ötlet lényegét minősítve jogellenesnek. Az pedig valahogy úgy szól, hogy „mindenki tudja”, a céges autókat magáncélra is használják, jogos tehát e törvényi vélelemre alapozva ezen a jogcímen is gyarapítani a büdzsét. Az eredetileg Bokros úr csomagos csapatának fejéből kipattant, és még abban az évben megvétózott ötlet 1997-ben akadt fenn az alkotmányossági szűrőn másodszor, és tessék, itt a harmadik, az idén hatályba lépő változat, az újabb próbálkozás. Szakértői vélemények szerint ez is éppen ugyanúgy végzi majd, mint elődei, amire magunk is csak a régi szabályra figyelmezve nem ajánlunk nagyobb összegű fogadást, miszerint úriember biztosra nem fogad.

A legújabb változatot maga az Öszödi Böszme vezette fel valamelyik parádés „van men sójában”, hogy micsoda dolog is az (rövid, alaposabb utánagondolást mímelő szünet következett itt, a kamera lencséjébe révedő tekintettel), hogy egyesek valamely irkafirkákra (útnyilvántartás) hivatkozva kibújnak az adófizetés alól. Tény és való, egyes adatok szerint a 400 ezer cégautóból mindössze 40 ezer után fizették a sarcot, ám az ismételt kudarcot nyilvánvalóan újabbal szaporítani már több, mint hiba. Ez alkalommal ugyanis a vállalkozási célra vásárolt, arra használt személygépkocsikra egy vagyoni típusúnak mondott adót vetett ki a törvényhozó, amivel azonban az adótani alapelvek szerint két komolyabb baj is van. Az egyik, hogy a vagyoninak mondott adót nem érték, hanem hengerűrtartalom alapján kívánják megállapítani, a másik, hogy önkényesen tesznek különbséget a 400 ezer céges és a hozzávetőleg 2 millió magánkézen levő személygépkocsi tulajdonosai között az előbbiek kárára. Márpedig ezekkel nyilvánvalóan alkotmányos alapelveket sértenek, éspedig a magunk kreálta „népi” mondás igazát bizonyítva, miszerint tévedni emberi dolog, de beismerni állati…, nehéz!