Egyszerű állam

A lehetetlennel próbálkozik a kormány, amikor bürokratikus eszközökkel mérsékelné a bürokráciát?

Megjelent: Heti Válasz, 2011.június 5.

A lehetetlennel próbálkozik a kormány, amikor bürokratikus eszközökkel mérsékelné a bürokráciát?

Saját farkát harapó kígyó, legyintenénk lemondóan, ám a kormányzat minapi mutatványa, a devizahitelek problematikájának frappáns kezelése mégis elgondolkodtató, lehet, hogy ezt is megcsinálják?

Hiszen a devizahitelesek dolgát, akár a forró kását, még az olyan nagy tudományúnak mondott kormányzati figurák, mint a politikába éppen mostanában visszamerészkedő Bajnai Gordon, no és az ő érzékeny lelkű pénzügyminisztere, Oszkó Péter is nagy ívben kerülték a maguk idejében.

Pedig a módszer kézenfekvő, talán ezért is jött elő oly nehezen: a devizahitelek elszabadulásának következményét egyként viselje mindahány felelős: a kormányzat, amely engedte, az ügyleten jókat kereső, ezért azt erősen szorgalmazó bankok, és persze maga a balfácán adós is. Utóbbi észre tér tán majd húsz év múltán és végre felfogja, meghalt Kádár, ezért az ingyen vacsorával oda a gondoskodó állam bácsiról szóló mese hepiendje is!

Tehát a bürokrácia. Elképesztőek a számadatok, egy két évvel ezelőtti felmérés szerint 3000 milliárd forint, azaz a GDP egy tizede megy idehaza jórészt pocsékba az adminisztrációs kiadások okán, amely mutató az EU - egyébként tovább csökkenteni tervezett - hasonló ráfordításainak több mint háromszorosa.

Vagyis volna mit tenni, de úgy is fogalmazhatunk, hogy innen lenne igazán szép győzni. Az első, 105 milliárd értékűre becsült áprilisi intézkedéssor után most következik a második, a 400 milliárdos megtakarítást célba vevő, amelyhez már össznépi ötletbörzét is nyitott a kormány külön honlapon, egyszeruallam.hu országos konferenciasorozaton gyűjtve a javaslatokat.

Na, nem mintha nem tudnák ők maguktól is, hogy pontosan hol szorít a cipő, jobban hihető, ahogy az akció beharangozásakor Cséfalvay államtitkár tán célzott is rá, hogy inkább össznépi támogatást remélnének szerezni ily módon a kiváltságaikból kibillentendő, saját, érdekelt híveik ellenében is.

Hiszen már az első lépés után is égig hangzott az érintettek jajszava, lásd az egyenesen a magyar statisztikai rendszer összeomlását vizionáló KSH illetékeseit, akik a cégeket ingyenes és lényegében kedvük szerinti mérvű adatgyűjtési robotra szorító jogukat látják veszélyben.

Hogy a vállalkozók fő kedvenceiről, a róluk évi egy-két napi, alig számon kérhető minőségű munkával óriási összegeket legomboló könyvvizsgálók vészjóslatait is ki ne felejtsük. Ők az üzleti könyvek hitelét látják veszélyben kiszorításukkal, az óriási, általuk előre még véletlenül sem jelzett cégcsődök (lásd Postabank) nyomán azért nehezen etetve meg a közzel, hogy ugyan mitől volna különb a saját, túlságosan is bőséges pénzforrását ellenőrző auditor egy, a munkáját az előírások szerint és lelkiismeretesen végző könyvelőnél.

Rajta tehát kedves Olvasó, íme végre egy valódi problémát taglaló, nem előre megírt kérdésekkel operáló fórum, amely kellő számú hozzászóló esetén akár spontán népszavazássá is alakulhat, elég erőt gerjesztve a magát kikezdhetetlennek hirdető bürokrácia védőfalainak lerombolásához.