Egyszeriállam pont hu

Bürokráciacsökkentő ötletbörzét indított a kormányzat, mintha saját maga ugyan nem láthatná a legkirívóbb hibákat.

Megjelent: Heti Válasz, 2011. július 25.

Lassan tán csitul végre az össznépi szakértői vita, hogy akkor pontosan ki lopott meg kit és mikor, anno a magánnyugdíjpénztárak létrehozásánál, és minapi megszüntetésükkor.

Az egyik érdekelt fél szerint utóbb csupán azok kaptak megérdemelt elégtételt, akik mondjuk koruk folytán rekesztődtek ki a lehetőségből, hogy a mindenkitől kötelezően levont járulékból privát vagyonukat gyarapítsák.

Míg az ellenoldal álláspontja tömören: amit az egyik kormány odaadott polgárai kitüntetett részének (tudhatóan bár a többi rovására), azt egy másik ugyan vissza nem veheti.

És akkor a szakmai körökben keringő hírekről, az állami mannaként magán ölekbe hullajtott közvagyonnal vitt óriási pazarlásról még nem is szóltunk.

Miért is tennénk, ha a közkézben maradt állami nyugdíjpénztárnál, annak is az emberöltőnyi időszakot, a munkában töltött éveket személyekre lebontva hűen dokumentálni hivatott nyilvántartásában olyan a helyzet, amilyen. Közelebbről a minden könyvelő, bérszámfejtő, tébéügyintéző életét hosszú évtizedeken át megkeserítő NYENYI, azaz nyugdíj egyéni nyilvántartó rendszer sok éve ígért, a jelek szerint idén is csak megőrizve megszüntetett, kőkorszaki színvonalú rendszeréről volna szó. Hiába mögötte a beszedett óriási vagyon, ez a szisztéma ugyanis mindig legalább egy utcahosszal volt lemaradva korától.

Még mindig kézzel kitöltögetett kartonon kérték a tengernyi adatot, amikor a számítástechnika már régen pofonegyszerű megoldásokat kínált, hogy majd az idővel másutt rég elfeledett, korszerűtlen floppykról csak akkortájt váltsanak online adatgyűjtésre, amikor már az APEH is szedte ugyanazokat.

Egészen pontosan 2006-óta, tehát ötödik éve immár, hogy az állami adóhatóság egy tizenöt oldalas, nyolcszáznál is több soros bevallást kér havonta és dolgozónként minden foglalkoztatótól, mégpedig azzal bíztatva őket az elejétől fogva, hogy ezzel majd a NYENYI-t is kiváltják. Hogy ahhoz miért kellett öt év, amire az APEH a hozzá akkor frissen kiépített rendszerbe elektronikus úton érkező adatokat továbbítani tudta a nyugdíjigazgatóságnak, arról legfeljebb csak sejtéseink lehetnek az alábbiak fényében.

Történt ugyanis a minap, hogy egy júliusban nyugdíjba vonuló dolgozó munkáltatóját az elvileg idén már megszűnt NYENYI papíron (jó, hogy nem kőtáblán) történő benyújtására szólította fel az illetékes nyugdíjügyintéző. Hogy a havonta a NAV-nak időben leadott bevallások adatai ehhez miért nem elegendők, arra azt válaszolta: - Mert azok hozzá még nem jutottak el. Másfél év után.

A Heti Válasz kérdésére a NAV sajtósai a törvényre hivatkoztak, miszerint nekik csak a tárgyévet követő év augusztus 31-éig kell adatot szolgáltatniuk az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) felé. Szó sincs tehát részükről bármely késedelemről, ők mindig a hatályos jogszabályok előírásait követik.

Vagyis, tisztelt bürokráciacsökkentő szándékú Állam Bácsi, a jelek szerint, amíg ön szabad ötletezésre bíztatja polgárait, közös pénzünk egyik legnagyobb halmazát kezelő munkatársai az ONYF-nél történelmi sétára indultak a múltba. Már a papírkorban járnak, s ha nem vigyázunk, legközelebb még tényleg kőbe vésetik velünk az örök igazságot, hogy hiába minden, végül úgyis mindig a hivatalnak van igaza...