Elárulták titkaikat: Így büntet az APEH

Közzétették az APEH bírságolási kézikönyvét. Nem jogszabály, ezért az adóhatóság dolgozóin kívül gyakorlatilag senkire, tehát sem az adózókra, sem a bíróságok ítélkezési gyakorlatára nincs kötelező érvénye, de azért mégis tanulságos olvasmány.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010, július 2.

Az adózás rendjéről szóló törvény  (Art.)  széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az adóhatóságokat (az APEH mellett a vámosokat, a helyi önkormányzatok jegyzőit), tág teret nyújtva számukra az egyes büntetések kiszabásánál akár azok korlátlan mérsékléséhez is.

Az APEH vezetői szükségét érezték, hogy áttekinthető rendszerbe szedjék, keretek közé tereljék munkatársaik büntető-, avagy az adóügyi kihágásokkal kapcsolatban netán éppenséggel túlságosan is megértőnek bizonyuló kedvét.

Az adóbírság és a mulasztási bírság az adóhatóságok két olyan eszköze, amelyeknek a törvényhozói szándék szerint a jogsértések elkövetőivel szembeni megtorlás mellett megelőző, visszatartó hatással is kellene bírniuk. Az adóbírság alapja az ellenőrzés által feltárt adókülönbözetnek, vagyis a be nem vallott adónak (jogtalanul igényelt támogatásnak) a határidőre meg nem fizetett (törvényi alap nélkül kiutaltatott) része, szaknyelven az adóhiány.

Fontos tudnivaló ugyanis, hogy az adó megfizetése önmagában még egyáltalán nem elegendő, az adókötelezettség szerves részét képezi tudniillik a határidőre leadott, a vonatkozó szabályok szerint pontosan kitöltött és a valóságnak megfelelő számokat tartalmazó bevallás is. Az adóbírság mértéke alapesetben az adóhiány 50 százaléka, de ha az ellenőrzés bevétel eltitkolást, a bizonylatok, a könyvelés meghamisítását, netán megsemmisítését tapasztalja, a büntetés mértéke 75 százalék, amely ráadásul semmilyen indokkal sem mérsékelhető.

Mulasztási bírságot leggyakrabban az adókötelezettséggel kapcsolatos teendők, így a bevallási, bejelentési, bejelentkezési, adatszolgáltatási, sőt a bankszámla nyitási, és egyéb hasonló, törvényben előírt kötelezettségek elmulasztásáért szab ki az adóhatóság. A mulasztási bírság maximuma alapesetben magánszemélyeknél 200 ezer, más adózóknál 500 ezer forint, amely összegek megduplázandók, ha az adóalany ez első büntetéssel kiküldött, az elmaradás pótlását előíró felszólításnak sem tesz eleget.

Különösen súlyos, akár egymillió forintig terjedő bírság szabható ki a nyugtaadás, avagy az alkalmazott(ak) bejelentésének elmulasztásáért úgy, hogy az utóbbi esetben a büntetés plafonja annyiszor egymillió forint, ahány feketén foglalkoztatott alkalmazottat talált éppen az ellenőrzés.

Jó tudni, hogy bár a bírságok főként magukat a vállalkozásokat sújtják, az utóbbi két deliktum esetében maga az elkövető, adott esetben az egyszerű alkalmazott, illetve közvetlen főnöke személyre szólóan is, 10 ezertől akár 500 ezer forintig terjedő bírsággal büntethető.

Talán az adóhatóság belátó önkritikájára vezethető vissza, hogy a gyakran már év közben is változó, időnként követhetetlenül bonyolult, ráadásul a hivatal által beépített elektronikus ellenőrzési rendszer ellenére is hibásan kitöltött bevallásokért a tapasztalatok szerint az APEH nem él az akár 100 ezer forintig terjedő nagyságú mulasztási bírság kiszabásának jogával.

Úgyszintén súlyos következményeket von maga után, ha valamely vállalkozásnál igazolatlan eredetű árut talál az ellenőrzés. Az ilyenkor a - mérlegelés lehetősége nélkül - kiszabandó büntetés a „találmány" forgalmi értékének 40 százaléka. Jó tudni, hogy az egymás mellett, azonos időben feltárt különféle vétkekért, sőt akár még adóbírság, késedelmi pótlék megállapítása mellett is, külön-külön kivetethető az egyes tételekért önállóan számolva is a mulasztási bírság.

Fontos, bár a hatóságokon a gyakorlatban kétségtelenül nehezen számon kérhető szabály, hogy mind az adó-, mind a mulasztási bírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén úgy hivatalból, mint kérelemre akár nullára is csökkenthető, ha megállapítható, hogy az adózó „az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el".

Jóllehet, ez utóbbi fogalom körülírásával négy sűrűn teleírt oldalon keresztül próbálkoznak az APEH bírságolási kézikönyvének megalkotói, tapasztalataink mégis a szélesebb körben megismert, a közlekedési szabályokban szereplő, „az útviszonyoknak megfelelő sebesség" meghatározását idézik, vagyis ha a hatóság embere valóban büntetni akar, akkor egészen biztosan megtalálja hozzá az áldozat részéről kikezdhetetlen indokot is.