Elképesztő, de jogszerű adótrükkök

A silány, átgondolatlan törvényszövegek hibáit az adóhatóság éppúgy a maga kedvére használja, mint a cseles adózók.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2011. február 6.

Akkor most figyeljen a Kedves Olvasó, mert huszonharmadik évvel az „új adótörvények" bevezetése után egy olyan, sarkig kitárt adótani kiskapura hívjuk fel a figyelmét, amely a jelek szerint még ilyen hosszú idő elteltével sem tűnt az illetékesek szemébe.

Talán nem igényel különösebb magyarázatot, hogy a legprimitívebb, a szimpla bevétel-eltitkoláson alapuló adócsalásnál kicsit is bonyolultabb esetek alfája és omegája a különböző helyzetű, ám azonos érdekű üzleti partnerek egymásra találása.

A leghétköznapibb eset, amikor egy építőipari vállalkozás az áfa visszaigénylésére nem jogosult magánszemély házát építi, javítja számla és persze a forgalmi adó-mentesen, de a vásárolt anyagok árából azért kérné ez utóbbit.

Közvetlenül így vissza nem igényelheti, ezért keres egy a nyereségadót éppen megspórolni igyekvő partnert, akinek (az államon természetesen végül behajtott összegű) zsebből zsebbe fizetett áfáért eladhatja fölösleges bevételi kapacitását megtestesítő számláját.

Idegenekkel ilyen üzleteket kötni persze rizikós, ámde az azonos érdekkörön belüli, úgynevezett kapcsolt vállalkozások közötti ügyletekre az adóhatóságok extra figyelmet fordítanak, ráadásul az ilyen esetekre szóló speciális felhatalmazások birtokában.

És itt van az a bizonyos adóeb elásva, a „kapcsolt vállalkozás" fogalmának törvényi meghatározásában. A és B cégek ugyanis csak akkor számítanak ilyennek, ha egyik a másikban, avagy harmadik személy és annak közvetlen hozzátartozói mindkettőben 50 százaléknál nagyobb szavazati aránnyal rendelkeznek.

Vagyis, ha Jóska és Pista csak 50-50 százalékban tulajdonosok mindkét (és ezenkívül még akárhány) cégben, úgy rájuk semmilyen korlátozás nem vonatkozik, az ily módon birtokolt vállalkozásaik a törvény szerint egymástól a legteljesebb mértékben független feleknek számítanak. Gondoljunk példának okáért csak a nyereséges cégek köré ilyen tulajdonosi szerkezettel, jövedelem kiszivattyúzás céljából csoportosított evás bétékre, amelyek e csellel megspórolják a különben a kapcsolt vállalkozásokra kirótt dupla, büntető adómértéket.

Persze az adóhivatal is megéri a pénzét, ha a saját érdekei szerint való jogszabály értelmezésről-, alkotásról vagyon éppen szó. December 20-ig, a jogállamiság nagyobb dicsőségére az evásoknak és a 100 millió forint feletti árbevételű cégeknek be kell fizetniük („feltölteniük") az éves várható (azaz még ki sem számolt) jövedelemadójuk 90 százalékát, mert ha tévednek, a különbség 20 százaléka a büntetés.

Jóllehet, sok-sok év után, nem nagyon régen már a jogalkotó is eljutott a felismerésig, hogy ha az államnál vezetett egyik adószámla tartozását a másik („persze" kamatmentes) túlfizetése kompenzálja, úgy nettó többlet esetén tekintsen el a jegybanki kamat dupláját kitevő késedelmi pótlék beszedésétől. Ám az állam és az adóhivatal malmai, ha érdekük is úgy kívánja, a jelek szerint lassan őrölnek, e nettósító szabályt ugyanis a feltöltésnél eszükben sincs alkalmazni.

Így esett, hogy az összességében az adott napon közel kétmillió forintos adó befizetési többlettel rendelkező céget egy száznyolcvanezres tételt hiányolva szemrebbenés nélkül megbüntetett az adóhivatal a „szabál az szabál" ősi, begyöpösödött bürokrata módija szerint.

És aztán, az ilyen esetek nyomán csodálkozhat majd az egyébként az interjúkérő újságírókat, ezzel az adófizető nyilvánosságot egyetlen eset kivételével a mai napig is mereven visszautasító elnök asszony, ha a köznép a kiötlői által nyelvi leleményként tálalt NAV rövidítés helyett inkább majd az e tájon sokkal mélyebb mögöttes jelentéssel bíró Ávéhának fogja az óriásivá növelt (Nemzeti) Adó- és VámHivatalát becézni...