Fizessenek a szegények?

Világ pénzemberei örüljetek, a magyar kormány erős ösztönzésetek nyomán visszatért az ortodox gazdaságpolitikai eszközök alkalmazásához!

Megjelent: Heti Válasz Online, 2012.október 7.

A jelek arra mutatnak, hogy a mostani, a nemzetközi pénzügyes szakma mércéje szerint eddig legalább is nehéz felfogásúnak látszó magyar kormányzat hajlik végre az okos szóra, és az ortodoxia jegyében visszatér azoknak sarcolásához, akik a válságot előidéző tényezők hasznából egész biztosan a legkevesebbet látták. Nem bántja tovább ezért a multikat, a gazdag, nyereséges bankokat és azok még náluknál is jobb módú, milliárdos összegeket ide-oda utalgató ügyfeleit olyasmivel mint például a tranzakciós adó.

Veri inkább a csóró, védekezni képtelen pórnépet, amely nyomorult jövedelmét kénytelen-kelletlen és naponta a pénzkiadó automatákból feji le. Márpedig az elektronikus fizetés lehetőségének 100 százalékossá tételéig, vagyis amíg e kör vásárlásainak legjellemzőbb színhelyein, a sarki kisboltokban, uram bocsá' a kocsmában, de még az iskolai ebédpénz befizetésénél nem fizethet kártyával, ez a réteg tutira tejelni fog. Nem is akármennyit, évi 60 milliárdocskát dugván ezúton rendkívül nagyvonalúan, ha nem is éppen önkéntesen, a legatyásodott állam bácsi zsebébe. Az igazsághoz tartozik, hogy az idézett summába, pontosan nem ismeretes mértékben, de az Államkincstár sarca is beleszámoltatott, ám annak lényege könnyen beláthatóan nem egyéb, mint pénzek átpakolása az állam egyik zsebéből a másikba.

Ami pedig az önkormányzati segélyek úgyszintén bevezetendő plafonjának megállapítását illeti, a magunk részéről csak csodálkozni tudunk, hogy éles eszű, elit egyetemeken kitanult közpénzkezelőinknek csak mostanra ötlött szemébe ez a horribilis, évi nyolc milliárdra rúgó pénzpocsékolás, és vet neki véget valahára, egyszer és mindenkorra!

Na jó, látszik azért, hogy a megfelelő politikai vénának sincsenek teljesen híján a mostani, a nemzetközi pénzvilág képviselőinek oly nagyon tetsző kiigazítás kiötlői, lásd a 10 százalékos, valamiért következetesen csak tb-járuléknak nevezett, valójában nyugdíjjárulék-alap maximumának eltörlésével. Mint az közismert, eddig (idén) napi 21.700, azaz évi 7.942.200 forint jövedelem fölött nem vonták ezt a járulékot, igaz, annak alapját a nyugdíj kiszámításánál sem vették figyelembe. Most tehát, kielégítve a társadalom széles, alacsonyabb jövedelmű rétegeiben honos igazságvágyat, a progresszív személyijövedelem-adókulcs visszahozatala helyett a járulékplafon eltörlésével mutatnák a jómódúak bevonását is a közterhek mind nehezebb viselésébe.

És az iménti mondatban szereplő feltételes mód egyáltalán nem a véletlen műve, ugyanis a magasabb nyugdíjjárulék (bármi másnak is próbálják átkeresztelni) magasabb nyugdíjjuttatást is kell hogy maga után vonjon, ha erről a kormányzati fáma jelenleg hallgatni is méltóztatik. Vagyis lényegében egy újabb, speciális kölcsönről van itt szó, aminek törlesztéséről, ha más nem, hát majd a strasbourgi bíróság fog egykoron, de egészen biztosan határozni.

Hogy majd mindezek után a pénzpocsékolás Csimborasszója - egy évi 30 milliárdos kiadás - is az állampénzek intézőinek figyelő szemei elé kerüljön, tudniillik a nyugdíj mellett pofátlanul, méghozzá fizetésért dolgozni merészelő közfoglalkoztatottak dolga. Merthogy ugye az, hogy a versenyszféra versenyképes jövedelemmel, ennek megfelelően mellé a nyugdíjplafonhoz közelítő nyugjárandósággal bíró szereplői részesülhetnek e kegyben, az egy piacgazdaságban nyilvánvalóan elfogadott dolog, na de, hogy egy a köz érdekében foglalkoztatott ugyanezt magának milyen alapon is képzelhetné?

Hát még ha ez utóbbi a közvetlen értéket termelő munkától oly távoli tevékenységre, mint a pedagógusi pályára adta volt a fejét, akkor aztán a két lábbal a szilárd talajon álló gazdasági vezetés számára igazán érthetetlen, hogy az érintettek ugyan mitől vannak úgy oda? Különben is, a nekik Isten bizonyra beígért béremelés mindössze három hónappal csúszik, azt meg fél lábon is kibírják, ha egyszer az ebből és így megtakarított 73 milliárdra oly nagy szüksége van a köznek, nem igaz?