Hol a nyugdíjunk negyede, Gyula, Feri?

Tolvajt kiáltott a minap Gyurcsány Ferenc, pedig... 

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010. november 7.

Jó lenne, ha az olyan, immár a politikai semmibe lecsusszant figurák, mint Gyurcsány pápai gyerek, Bauer országcsődlátó-közgazdász, és persze Ungváry „k...rva anyád" Rudolf, a csupán jobboldal elleni hisztérikus kirohanásairól közismert történész, az egykori kádári proletárállam mára már végletesen frusztrált híveinek eme sztárolt szónokai végre leszállnának a magánnyugdípénztárak témaköréről, s főleg ha felhagynának a tolvajozással, több okból is.

Mert azon már csak mosolyog az ember, hogy a magukat baloldalinak, vagyis a jelző eredeti értelme szerint a legszélesebb, főként képzetlen, ezért nincstelen, mi több, kilátástalan helyzetű réteg elkötelezett híveinek mondók a közjót minden szocialista ideológus szerint is megtestesítő állami gondoskodás, az állami nyugdíjrendszer ellen lázítanak éppen a nemzetközi finánctőke legzsírosabb üzletét védve.

Hiszen elég csak az amerikai vállalati nyugdíjalapok sok ezermilliárd dolláros, a világgazdaságot bármikor a sarkából kiforgatni képes vagyonára gondolni, amelyeket bizony a nem éppen szociális érzékenységükről híres nemzetközi pénzügyi körök kezelnek, ahhoz, hogy Marx papa az eset hallatán azonnal forogni kezdjen sírjában.

Az már csak hab a tortán, hogy a nincstelenek önmaguk által felkent papjai éppen a szemkápráztatóan csillogó-villogó luxusszállodákkal teletűzdelt Lipótvárosban gyűléseznek a Vörös Csepel valamelyik lepusztult panelvidéke, netán a Külső-Váci út helyett. Ennyi erővel összejöhettek volna akár a Rózsadombon is, a közelség talán még a máriaremetei illetőségű proletárvezér Thürmer elvtársat is részvételre buzdította volna, már persze ha addigra hazaér a világ legborzalmasabb kommunista panoptikumában, Észak-Koreában tett mosolykörútjáról.

Ami pedig a lopás kérdését illeti, éppen a minap hívta fel Élő Anita kollégánk egy eddig érdekes módon a legteljesebb homályban tartott körülményre a tisztelt olvasóközönség figyelmét, miszerint 1998-ban, amikor hirtelen vagy kétmillió embert terelt az akkori „szocialista" kormány a magánkasszák révén a finánctőke karmai közé, pontosan egy jókora lenyúlás, azaz lopás áldozatai lettek akkor és ott, azok mindahányan.

Aki ugyanis nem pályakezdőként lépett egy magánnyugdíjpénztárba, az bizony, a legcsekélyebb kárpótlás ígérete, reménye nélkül inthetett búcsút az addig befizetett nyugdíjjáruléka negyedének, és erről az illetékesek valahogy elfelejtették előzetesen értesíteni őket. A ravaszul kieszelt szabály szerint tudniillik a magánnyugdíjpénztári tagoknak jelentkezők függetlenül attól, hogy hány hosszú éven keresztül és mennyi is került jövedelmeik után az állami nyugdíjkasszába, a nekik járó summának csupán a háromnegyedét kaphatják majd onnan, a többit - hogy is mondta Feró? - a kormány (akkor éppen Horn Gyuláé) ellopta.

Szóval, kedves, szocialista gyökerű chartások, Feró és társai, akkor ki is itt az igazi tolvaj, aki a magánzsebekbe kényszerített befizetéseket a közösbe tereli vissza, vagy aki csak úgy, lenyúlja annak negyedét?!