Jaj a vaterásoknak?

Egyik legolvasottabb napilapunk – a legújabb sztár-adószakértőre hivatkozva - az internetes portálokon működő zúg kereskedőket védi, pedig adótudatosság nélkül közpénzügyekben továbbra is csak egy helyben toporgunk.

Értsük már meg végre, az adócsalók nem afféle modern Robin Hoodok, azaz népi hősök, akik szétosztanák a szegények között, amit elszedtek a gazdagoktól. Éppen ellenkezőleg, pontosan ők gazdagszanak meg azáltal, hogy a szegény adózókkal fizettetik meg a különben nekik kirótt közterheket.

Már-már könnyfakasztó történet kerekedett tanult ifjú újságíró kollégám minapi írásából, amelyben a Vaterán árusítókra leselkedő gonosz APEH-ról szóló mesét tálalta fel. Hogy tudniillik az APEH nekilátott (végre! - mondom én) rendet tenni az internetes kereskedőportálok háza táján.

A kolléga tanácsadóként egy a médiákban mind gyakrabban szereplő, sarkos, ám nem feltétlenül minden érintett által elfogadott jogértelmezéseiről elhíresült okleveles adószakértőt hívott segítségül. Az ingóságok értékesítése (ez lenne „adóul" a vaterázás neve) utáni adózás szabályainak ismertetése mégis, valahogyan felemásra sikerült, abból ugyanis lényeges dolgok felejtődtek ki.

A vonatkozó törvény szerint az ingóságból származó jövedelem minden forintja után 25 %-os személyi jövedelemadó fizetendő, levonva belőle a mindenkinek járó, évi, maximum 50 ezer forintnyi kedvezményt. A jövedelem pedig egyenlő az adott ingóság megszerzésére, értékének növelésére fordított summával csökkentett bevétellel, illetve, ha ez utóbbi nem ismert, akkor az adó alapja az eladási ár 25%-a. Innen a fentiek értelmében nem teljesen pontos közvélekedés, miszerint évente és személyenként 800 ezer forintig adómentes az értékesítés. (800 ezerszer 25%= 200 ezer adóalap, annak 25%-os adója pedig éppen az adókedvezménnyel egyenlő, azaz 50 ezer forint lenne).

Csakhogy, ha az illető a 800 ezerért eladott tárgyat pl. 500 ezerért vette, akkor már adót bevallania és befizetnie is kell, hiszen 300 ezer forint jövedelemre tett szert, aminek adója ugyebár 25 ezer (75 ezer mínusz 50 ezer) forint volna. Közismert a használtcikk-kereskedő, régiséges szakmában, hogy a számítógép használatára képesnek bizonyuló, élelmesebb részük már évek óta áttette működési területét, a mindenféle vállalkozói engedély nélküli „gyűjtő" álnév mögé bújva az internetre.

Mert hogy ott azután  - legalábbis mostanáig - nincsen se jövedelemadó, se áfa, se ellenőrzés. Az újságban szereplő, megható történet szerint egy középkorú hölgy egyedül 2008-ban 10 millió forint (!) értékben szabadult meg „tulajdonképpen minden felesleges eszközétől", ám az adóvizsgálat ebből nem csak - az egyébként bevallottan eltitkolt - szja-t állapította meg, hanem az általános forgalmi adót is, megtetézve mindezt a törvény szerinti büntetésekkel, mindösszesen 9 millió forintra kerekítve az egészet.

„Tetszettek volna becsületesnek lenni", állapítja meg a kívülálló szakértő az eset kapcsán, s felidézi az áfa törvény vonatkozó paragrafusát, miszerint az adó alanya (vagyis áfát fizetni köteles) az, „aki saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat" (azaz: üzletszerűen, tartósan, vagy rendszeresen tevékenykedik, mégpedig ellenérték elérése érdekében).

Egy szó, mint száz, én a magam részéről nem sok jóval biztatnám a vaterázással évi 10 millió forint bevételt elért ügyfelemet eme bíróság elé vitt ügyének kimenetelét illetően.