Kápé, a feketegazdaság melegágya

A kormányzatilag éppen lehúzni szándékozott bankokat kárpótolná, de az állam bevételeit is alaposan megugrasztaná egy jól előkészített intézkedés a készpénzforgalom visszaszorítására.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2011. szeptembert 11.

Tudják, csak nem merik, ezért aztán nem is teszik, idézhetnénk a kék madarak legendás emlékű, majd őket végül a semmibe vezető hajdani választási szlogenjének kissé aktualizált változatát kormányaink feketegazdaság elleni hadakozását szemlélve.

Mert hogy a címben szereplő állítás régen bejáratott, sőt, elkoptatott közhely, afelől talán ma már senkinek sincs kétsége, hiszen közgazdasági, kriminalisztikai tanulmányok hosszú sora dörgöli nap nap után az illetékesek orra alá a tényt, úgy lehet, eddig mindhiába.

A javaslat ellenérdekeltjei, legfőképpen a feketegazdaság elsőszámú haszonélvezői persze azonnal a 2009-ben rövid úton, alig pár hónappal bevezetése után visszavont próbálkozásra mutatnának, tán még a legalapvetőbb emberi szabadságjogokat is előcitálva.

Utólag szemlélve a valóban csúfos esetet, a kicsit is gyanakvóbb természettel bírókban akár a szándékos lejáratás gondolata is felmerülhet az akkori, készpénzkorlátozó rendelkezés nyilvánvalóan kellő körültekintés nélkül történt bevezetését illetően. Mert talán az is egyértelmű, hogy egy, a mi pénzügyi kultúránk szintjén lévő országban eleve biztos bukásra ítéltetett az a kezdeményezés, amely egyik percről a másikra próbálná az itteni, hihetetlen összegű készpénzforgalmat banki csatornákba terelni.

Mondandónk legfőbb lényege ezért a fokozatosság volna, amikor a törvényen kívüli gazdaság azonnali és biztos halálát jelentő, a nyom nélküli pénzmozgások világának véget vető, nagyobb készpénzösszegek átadását, -vételét visszaszorító rendelkezések bevezetését javasoljuk.

Igen, tudom, hogy most a bankok szekerét látszom tolni e javaslattal, ám amit elvesztenénk a bankköltség-vámon, az biztosan és bőségesen bejönne a gazdaság-fehérítő réven.

Arról sem feledkezve meg, hogy a devizahitelek fix, ráadásul a piacinál jóval alacsonyabb árfolyamon tervezett azonnali átváltásának terheit éppen a bankokra tolni szándékozó kormányzat ezzel a lépésével tán még a nemzetközi pénzvilág legnagyobb hangú tiltakozóinak lába alatt is megingathatná kissé a talajt.

A készpénzforgalom visszaszorításában természetesen magának az államnak kellene a jó példával elől járnia, megszüntetve elsőként példának okáért mindjárt a készpénzes nyugdíjfizetést. Utóbbi, és a hasonló, szociális feszültséggel fenyegető esetekben a számla költségeit a köznek kellene vállalnia, míg másokban a korbács és répa módszerét volna helyes alkalmazni.

Közelebbről, valamely jelentős visszatartó erőt jelentő vagyoni teherrel sújtani mindenféle készpénzmozgást, illetve komoly, központi kedvezményekben részesíteni a banki utalással, kártyával fizetőket, az ilyen pénzeket befogadókat.

Okulva továbbá a két évvel ezelőtti kudarcon, először mindenképpen a kedvezményekkel kellene kezdeni, s csak ha majd megfelelően széles kör vált amúgy is érdekelté a banki pénzforgalmazásban, hozakodni elő az elengedhetetlenül szükséges szankciókkal.