Kötelező szakszervezeti tagságot (is)!

Illetve, a tagság maradhatna továbbra is önkéntes, csupán minden munkavállaló legyen köteles valamely szerény hozzájárulás, mondjuk évi ötezer forint ellenében regisztráltatni magát egy bizonyos szakszervezetnél. 

Megjelent: Heti Válasz Online, 2012. január 29.

Egy gyors, önálló képviselői indítvánnyal akár március elsejétől életbe is léphetne a rendszer, aminek nyomán törvény kötelezne minden munkavállalót, hogy egy bizonyos szakszervezetnél nyilvántartásba vetesse magát. A mondjuk fejenként ötezer forintos nyilvántartási díj pedig, amelyet a továbbra is önkéntes, rendes tagság esetén fizetendő tagdíjból le lehetne vonni, a szakszervezetek közfeladatainak ellátáshoz szolgálna fedezetül.

Mindezért cserébe a Szakszervezet köteles a regisztrált dolgozók részére a vonatkozó törvényben meghatározott szolgáltatásokat (tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben, üzleti partnerkeresés és pályázatfigyelés) térítésmentesen nyújtani.

A rendelkezés nem terjedne ki az agráriumban tevékenykedőkre, valamint a magán-állatorvosokra, ügyvédekre, egyéni szabadalmi ügyvivőkre, közjegyzőkre és önálló bírósági végrehajtókra. Lényeges még, hogy a szakszervezeti tagság továbbra is önkéntes marad, így a regisztrált munkavállalók nyilvántartásba vételükkel nem válnak szakszervezeti taggá.

Az elektronikus regisztrációt segítő szoftver elkészültéig (2012. január vége) a munkavállalók a szakszervezeti honlapról kinyomtatható adatlap kitöltésével nyújthatják be regisztrációs kérelmüket. Az adatlap kötelező és önkéntesen megadható adatokból áll, a nem kötelező jelleggel megadható adatok közlése a regisztrációs szám kiadását nem befolyásolja, de a közölt adatok valódiságáért az adatközlő felel.

A befizetett összegről számla nem készül, ezért arról az igazolást a költségek kímélése érdekében postai út helyett elektronikus levélben kapja meg minden érintett, regisztrációs számával együtt. Hogy pedig a díjat elbliccelni senkinek se jusson eszébe, annak meg nem fizetése köztartozás lészen, amit az állami adhatóság adók módjára köteles behajtani.

Mielőtt még bárki is kényszerzubbonyt kívánna rám húzatni a fenti, első olvasásra kétségtelenül elképesztőnek tűnő ötletért, tartozom egy őszinte vallomással. Az idézett szöveg ugyanis nem saját kitaláció, az valójában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) honlapjáról emeltetett át értelemszerű, apró módosításokkal. Csupán a „munkavállalót" kell kicserélni gazdálkodó szervezetre, és a „szakszervezetet" gazdasági kamarára, hogy már az MKIK honlapján található tájékoztatóból való részleteket olvassuk.

Tájékoztatót az idén január elsejétől törvényi erővel, néhány kivétellel (lásd feljebb) minden gazdálkodó szervezet számára kötelezővé tett kamarai regisztrációról, annak évi ötezer forintot kitevő, a kamarának elképesztő summát, szerény becslések szerint is évi ötmilliárd forintos plusz bevételt jelentő, hozzájárulásnak csúfolt sarc befizetésének mikéntjéről.

Innen és így nézve talán már nem is tűnik olyan elrugaszkodottnak a foglalkoztatók számára kötelezően előírt kamarai tagság mintájára - a csókosaknak kiutalt jó pénzért persze - a kötelező szakszervezeti regisztráció törvénybe iktatása sem. Bár ami azt illeti, egy magát a piacgazdaság talaján állónak mondó, az autokrácia vádja ellen valami miatt mégis naponta védekezésre kényszerülő kormányzat aligha erősítheti rendpárti hírét jobban mással, mint a kötelezően előírt, ámde a többség szemében teljesen fölöslegesnek látott célra történő újabb pénzbeszedéssel, a kamarai regisztrációval. Ahonnan már tényleg csak egy lépés volna a munkavállalók kötelező szakszervezeti jegyzékbe vétele.