Lyuk az adóhálón

Ne mondja nekem senki, hogy ha az EU valóban akarná, akkor nem tudná megakadályozni az offshore lovagok tündöklését! Mert Magyarország egymagában nyilvánvalóan kevés a dologhoz, ráadásul nekünk itthon, a magunk portája előtt is volna még éppen elég söprögetnivalónk.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2013. január 21.

Az EU adópolitikájáról, a rajta tátongó lyukakról, kis- és nagykapukról mindig tanyasi öregapám légycsapója jut eszembe. Az, amelyik bőr leffentyűjének közepén egy jókora lyuk tátongott. „Esély a légynek" , magyarázta huncut mosollyal. Más magyarázat aligha adódik az európai adórendszer hibáira, mint hogy azok szándékosan nyújtanak esélyt a..., kiknek is? A nemzetközi gazdasági-pénzügyi elit ügyesebbjeinek, a szabad verseny elvét foganatosítva az adózás világában is? Akkor, amikor a nagyhatalmi önzés oltárán csak az áfa csalások okozta károkkal egyéves magyar GDP-nek megfelelő összeget áldoz évente az európai közösség? Mert a sokszor elhangzó szakmai javaslat ellenére a forgalmi adót, a trükközést megkönnyítve, továbbra is a célországban szedik, a forrás ország helyett. (Ha valaki nem értené a nyilvánvaló összefüggést: így a nagy pénz a fejlettebb, ezért többet fogyasztó országok kincstárában csapódik le, az Uniónak kerül, amibe kerül, a terméket előállító szegényebbeké helyett).

Ami pedig az offshore országok adóparadicsomi viszonyait illeti, talán éppen itt volna az ideje keményen az asztalra csapni. Most, vagyis az egyre jobban elhúzódó gazdasági- és pénzügyi válság viszonyai között külön magyarázat sem volna tán szükséges hozzá. Akkor, amikor a Nemzetközi Adóigazságossági Hálózat számításai szerint csak Magyarországról az államadósságunk duplájának megfelelő összeget menekítettek az adózás elől ezekre a helyekre. És ha nálunk ez a helyzet, akkor ugyan mi lehet a gazdag és nagy európai országokban - kérdezhetné bárki -, ahol aztán tényleg komoly vagyonok forognak?

Nos, semmi. Ők ugyanis - EU ide, vagy oda -, a maguk pecsenyéjét sütögetik, s egyezkednek jó eredménnyel külön-külön e pénzrejtekhelyekkel. Lásd Németország, Nagy-Britannia és Ausztria példáját. Pedig ha valamire igazán jó lenne az EU, az éppen a légiesített határokon átnyúló adócsalások felszámolására irányuló összefogás volna. Villámgyorsan össze kellene írni a szóba jöhető adóparadicsomokat és a legszigorúbb adótani elvek szerint összeállított nemzetközi szerződéseket tolni illetékeseik orra alá. Rövid és szigorúan betartatott határidőn belül követelni cégnyilvántartásuk és bankrendszerük teljes körű és korlátozásmentes megnyitását a tagállami adóhivatalok ellenőrei előtt. Aki pedig az egységes fellépésnek ellene próbál szegülni, azt azonnali hatállyal kizárni a nemzetközi pénzforgalomból. Ennyi, és ilyen egyszerű lenne a megoldás, ha valóban volna rá akarat.

Ahogyan persze idehaza is. A jövedelemadók alól oly könnyűszerrel kibújók meddő hajkurászása helyett a fogyasztás felől fogni az adóhálóba a titkolni próbált jövedelmeket. Különösebb kockázatelemző szoftverek sem kellenének hozzá, csupán egy-egy rövid séta a frissen épült, netán vásárolt nagy értékű ingatlanok környékén. Ésszel hozni vissza a vagyonosodási vizsgálatok érthetetlen okokból a végletekig visszafogott rendszerét, piti kis ügyek helyett az igazán nagyokra koncentrálni, akár részesedést sem sajnálva az eredményes tippadóktól.

Vagy pedig marad minden a régiben és lehet jönni a nagyapó féle hamiskás magyarázattal, hogy mi igazán megteszünk mindent, és hát látják, mégis...