Mihez ért Oszkó?

A leköszönő miniszter már sokadjára állt neki a minap, hogy közleményben tudassa kritikusaival, miszerint ő mindig csak az igazat, a színtiszta igazat mondja. Vagy amit ő annak tart, tesszük hozzá magunk.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010.05.23.

Emlékezzünk csak törvénytelenül épített villájának dolgára, ott is milyen nehezen és csak a sajtó erőteljes nyomására derült fény a valóságra.

Most meg itt van a hivatalos életrajza és a hozzáfűzött magyarázat. Előbbiben ugyanis a következők állnak: „Szakmai végzettségének legfontosabb állomásai a következők: ELTE AJK summa cum laude 1997. február, jogi szakvizsga (1999), adószakértő (1999)...".

Igen ám, csak hogy Oszkó Péter neve mindezek ellenére sem szerepel az adószakértői tevékenységet kizárólagosan végezni jogosultak listáján. Arról nem beszélve, hogy a cím életrajz szerinti megszerzésének időpontja is - alig két évvel a nappali tagozaton elnyert diploma után - több mint érdekes. Adószakértő tudniillik jogász létére a korabeli rendelkezések csak az lehetett, aki legalább három éves igazolt gyakorlattal és egy kétéves képzést követően megszerzett adótanácsadói bizonyítvánnyal rendelkezett.

Utóbbi megszerzéséhez azonban diploma, gyakorlati idő szükségeltetik, ezért a képzésre annak idején saját tapasztalatunk szerint is eleve csak a rendelkezés szerinti, legalább egy év „munkaviszonyban szerzett (igazolt) gyakorlattal" és diplomával már rendelkezők jelentkezhettek.

A Heti Válasz megkeresésére viszont a PM sajtósai szerint miniszterük „Már a jogi egyetemi tanulmánya idején különböző cégeknél e területen dolgozott (és ez alapján már az egyetemi évek alatt elkezdte, majd megszerezte az adótanácsadói szakképesítést)". Továbbá, hogy azért nem szerepel neve az adószakértők listáján, mert öt év után, 2004-ben nem hosszabbította meg jogosultsága érvényességét „mivel munkakörének betöltéséhez - akkor még bejegyzett ügyvéd lévén - nem volt rá szüksége".

Ezzel szemben viszont a hivatalos életrajz szerint az adott időszakban, azaz 2004-2006 között a Deloitte adópartnere, majd az adó osztály vezetője volt egészen 2007-es vezérigazgatói kinevezéséig. Jóllehet, a törvény szerint valóban szolgálhat ügyvéd is adótanáccsal, ám a kettő, ezt talán még a laikus olvasó is érzi, azért nem ugyanaz (hogy csak a jogászok számviteli ismereteinek közismert hiányosságaira utaljunk).

Mindeközben a távozó pénzügyminiszter még minapi búcsú sajtóértekezletén is elkeseredetten próbálta bizonyítani a maga igazát, miszerint ő bizony nem csak afféle csattanó díszbojtnak jelentkezett volna az elmúlt nyolcévnyi, gyászos teljesítményű szoclib kormányzat ostorának végére. Pedig, ezt talán már maga is belátja, ragyogó szakmai hírnevét, hitelét dobta oda a miniszterségért, azaz, miként beiktatásakor a Rádiónak nyilatkozta: egy a későbbiek során jól hasznosíthatónak gondolt életrajzi sorért.

Arról lehet szó, hogy máig nem képes szembenézni a ténnyel, miszerint az ő valódi történelmi szerepe e kormány többi, elég nehezen összeszedegetett tagjaival együtt az volna, hogy keresztbe feküdjön az akkor már egyértelműen megnyilvánuló népakaratnak és segítsen meghosszabbítani - bizony-bizony az időveszteség okán az egész ország kárára - egy bukott koalíció agóniáját.