Nem adó, ez más. Cseh Tamás

2011. augusztus 6. az időpont, az esti órák, a helyszín egy lepukkant presszó, vagy inkább kocsma valahonnan a hatvanas évekből Buda szívében, a Margit híd lábánál. Azaz egészen pontosan az egykori budai Híradó, majd Bem mozi másodlagos felhasználású előcsarnoka, egy sok évtizeddel ezelőtti világ tárgyi, hangulati elemei, szedett-vedett bútorzat, sűrű cigarettafüst, pohár- és üvegcsörömpölés, ittas férfihandabanda, rekedt nőkacaj.

Megjelent: Heti Válasz Oline, 2011. augusztus 19.

A sarokban italmérés, előtte szorosan egymás mellé, élükkel felsorakozott törzsvendégek, bal könyök a pulton, jobb kézben pohár, a tekintet távoli pontra függesztve. "Kelet-Európa / Európa lichthofja / kidobált szemetek / a fal ridegen mered" írta Bereményi Géza, és már soha senki sem énekli úgy, ahogy Cseh Tamás.

Aztán látomás, méghozzá rögtön kettős mutatkozik az utcai kirakatüveg előtti alkalmi pódiumon, feketébe öltözött fiúk állnak a mikrofon mögé, és gitárral a kézben éneklik a híres dal annyiszor idézett sorait: "Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, / Közértbe megy le tejért János és Tamás."Reinkarnáció, mondaná rögtön a hamari lelkesedésre hajló hallgató, de persze nem, csak a sok évtizeddel ezelőtti emlék ugrik be élesen, ahogy Másik Jánost és Cseh Tamást látta életében először első lemezük, a Levél nővéremnek bemutatóján a zsúfolásig megtelt Egyetemi Színpadon.

Cseh Tamás halála, az őt idéző legendás, Bárka színházbéli maratoni emlékműsor óta egyre többen és többször próbálkoznak az énekes kezéből kicsúszott szálat felvenni, a dalokat így-úgy, közönség előtt is előadni. És jönnek sorban a szánalmas, avagy némiképp sikerültebb Cseh Tamás-imitátorok, a dalokat a maguk egyéni vagy inkább egyénieskedő stílusában éneklők, hogy csak éppen a lényeg maradjon el tőlük mindig valamerre.

A Bem moziban fellépő rendkívül muzikális, jó hangú két fiú, Kálmán Gábor és Király Gellért, a Se Tamás duó előadása láttán, hallatán mégis felébredni látszik a remény, hogy a dalok, persze már sohasem ugyanúgy, mint egykor Cseh Tamással, de azért visszakerülhetnek még a pódiumra. Nagy ötletükkel, a duóalakítással, az állandó színpadi társra mindig is vágyó Cseh Tamás nyomán komoly lehetőség birtokába jutottak, s ha a műfaj lényegét, az érző szívben rejtező titkot szem elől nem tévesztik, veszni nem hagyják, tán még odafentről, a legilletékesebb jóváhagyását is bírhatják majd. A

z ízléssel, érezhetően nagy gonddal válogatott dalok a kezdeti, az előadói tapasztalat hiányát jelző döccenők ellenére is azt üzenik mindazoknak, akiket illet, hogy erősen javallott odafigyelni e két ifjú további útjára.