Nem kettős, sokszoros adózás

Jóllehet, a nemzetközi kapcsolatokban szigorúan tilos, idehaza mégis mindennapos gyakorlat.

Megjelent a hetivalasz.hu-n 2009.08.31-én.

Tizennégy ország részvételével, immár harmadik alkalommal rendez nemzetközi adó konferenciát a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesülete (MOKLASZ) azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy egyszer tán majd Magyarország lesz az európai adózás szakmai központja. Ha e vágyálom valaha meg is valósulna, addig egészen biztosan nagyon sok víz fog még lefolyni a Dunán, és még annál is több adótörvény módosítás hatályba lépni (az újabb módi szerint lehetőleg év közben), már amennyiben a dolgok a mostani rend szerint haladnak tovább. Egy ország gazdasági stabilitása, befektetőket vonzó legfőbb csábereje tudniillik gazdasági-(adó)jogi kiszámíthatóságán is nagymértékben múlik, márpedig e téren konkurenseink között csak valahol a leghátul kullogunk. Még hatályba sem lépett például az ingatlan/vagyon adó, a jövendőbeli kormányerő máris eltörlését ígéri. És a példák sora még hosszan lenne folytatható akár csak a legközelebbi múltból is, a mindent fenekestül felforgató, bonyolultságukkal adózókat, adószakértőket, sőt, még magukat az adószedőket is a végső kétségbeesésbe kergető, egyre nehezebben követhető törvényváltozásokról. Herich György, a MOKLASZ elnöke az eseményt beharangozó sajtótájékoztatóján legfőképpen a szakmai egyeztetés teljes hiányát fájlalta Németország esetével példálózva, ahol is a tervek szerint csak több éves érlelés után lehet majd az adótörvényen változtatni. Svájc példája pedig csak mint abszurd vágyálom került szóba, az alpesi országban ugyanis 35, azaz harmincöt éve teljességgel változatlan az adórendszer. A számítási módszerek, a megvont korábbi, és frissen kitalált újabb kedvezmények, a sávhatárok, adókulcsok, sőt, adó fajták újabb és újabb, láthatóan az éppen aktuális bevételi igényekhez, méghozzá mindenféle alaposabb hatástanulmány nélkül hozzáigazított változtatásai helyett ezért inkább legközvetlenebb szomszédjainknak gyakorlatban már bevált mintáját kellene követnünk, szól a szakma intelme. Herich György kézenfekvő mintának az egykulcsos, lineáris adórendszereket, Horvátország, Szlovákia gyakorlatát említette, amelyekben például a nálunk súlyos, akár 39%-os plusz terhet jelentő osztalékadót tán már hírből sem ismerik. Külön napot szentel a konferencia a nemzetközi, az úgynevezett kettős adózás elkerüléséről szóló egyezményeknek, amelyek szent és sérthetetlen alapelve, hogy kétszer ugyanazt a jövedelmet, vagyontárgyat tilos megsarcolni. Szemben ugyebár a hazai módival – lásd legfrissebb példaként a munkabérek un. szuperbruttósításának tervét – ahol nem hogy a kettős, de akár még a három-, sőt négyszeres adóztatásra is könnyű példát találni. Jóllehet a természetes jogérzék is úgy kívánná, még Alkotmányunk sem szól e nyilvánvalóan igazságtalan gyakorlat ellen, abban ugyanis rendkívül szűkszavúan csak annyi szerepel, hogy mindenki „köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni”. Vagyis a „megfelelően” szó pontos értelmezését alaptörvényünk az adókivetők kreativitásának veti oda, minden adóalany nagy bosszúságára és kárára.