Oszkó és a Szuperbruttó

Se értelme, se haszna, viszont sok bajunk lesz vele.

Megjelent a hetivalasz.hu-n 2009.08.30-án.

Könyvelők, bérszámfejtők, bérprogramok készítői, akár a régi hadfiak, afféle háborús évekként fogják majd a Gyurcsány-Bajnai (Oszkó) kabinet adóügyi ámokfutását emlegetni. De ugyanez a helyzet az APEH revizoraival éppúgy, mint a már eddig is nehezen érthető adórendszer elképesztő mértékű tovább-bonyolítását követni nem képes egyszerű adózókkal. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még csak azért morgott a jó nép, mert év nem múlhatott el anélkül, hogy valamit át ne alakítsanak a rendszeren. Ma már ott tartunk, hogy szinte minden hónapra jut néhány változás, és ha egy szakemberhez adótanácsért fordulnak, az jól teszi, ha válaszadás előtt a naptárra pillant. Akár a szakállas angol viccben, csak éppen komolyan, ahol Joe kérdezi Tedtől, hogy hány óra van, mire az: - Úgy érted, most? És akkor még nem szóltunk arról, hogy úgymond a jogbiztonság érdekében a jövő évi adótörvényeket fél évvel hatálybalépésük előtt fogadták el, egy pénzügyi és gazdasági világválság kellős közepén és olyan időpontban, amikor nem hogy a hat hónappal későbbi, de még az aznap délutáni állapotokról sem lehet senkinek biztos fogalma. Úriember ugyebár biztosra nem fogad, pedig nyugodtan lehetne komoly tétet tenni arra, hogy például a tébékassza váratlannak mondott, hihetetlen mértékű mostani hiánya mellett ugyan hozzájárulnak-e majd a befolyásos külföldi hitelezők egy tényleges, jövő évi adó- és járulékcsökkentéshez. Mindezek tetejébe itt van még ez a sajtóban szuper-bruttósításnak nevezett, valójában a szakmában csak cseh modellként emlegetett személyi jövedelemadó számítás. Tudják, amikor majd 100 ezer forint bér után annak a 27 ezer forint munkáltatói járulékkal növelt összegéből számítják ki az adót. Állítólag azért, hogy a dolgozó lássa, pontosan mennyibe is kerül ő a munkáltatójának. No, ha látja, nem ebből fogja látni, hiszen már eddig is ott szerepelt minden vonatkozó adat a bérlistákon. Itt ugyanis semmi egyébről nincs szó, mint szimpla polgárvakításról, hogy azután az első pillantásra még a szakértők se lássák át a törvényalkotók trükkjeinek lényegét, a bevétel kevésbé feltűnő növelésének szándékát. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy a tárgyban Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is az Alkotmánybírósághoz fordult. Az igazi szuper-bruttósítás tudniillik abból állna, hogy az összes adót, járulékot az ezek összegével megnövelt summából számolják, mégpedig olyan új kulcsokkal, hogy a nettó összeg – mindenkinél – változatlan maradjon. Na, ez minálunk egészen másként lesz. Helyhiány okán itt inkább nem merülnék a részletekbe, legyen elég annyi, hogy két diplomát és két évtizedes szakmai múltat a hátam mögött tudva, hosszú tanulmányozás nyomán talán egyszer, néhány pillanat erejéig már éreztem úgy, hogy átlátom az egészet, a törvényhozói szándékot, és hozzá a pontos végeredményt. Történik pedig mindez egy adótanácsadó kolléga pénzügyminisztersége alatt, az ama sokak által vágyott szakértői kormányzás intézményének nagyobb dicsőségére.

Budapest, 2009. augusztus 29.