Végkielégítések: kétmillió helyett négymillió?

Talán a törvényalkotói sietség miatt, de a végkielégítések eredetileg kétmilliósnak mondott plafonja végül négymillióra emelkedett.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010.08.17.

Augusztus 13-án jelent meg, október elsejével lép hatályba, ámde visszamenőleges hatállyal a törvény, a 2010. január elseje után, úgymond közpénzekből kifizetett végkielégítéseket sújtó, és alighanem világelsőségre számot tartóan magas, kilencvennyolc százalékos kulcsú különadóról.

A törvény elfogadását megelőző kormányzati kommunikáció mindenki számára egyértelműnek szánt jelzéseket küldött arról, hogy a kabinet szerint mennyi a közjavakból finanszírozottak még megengedhetőnek vélt legmagasabb jövedelme. Havi kétmillió forintban állapíttatott meg az összeg, jókora, a nemzetközi bankárvilágot is megmozgató vihart kavarva ráadásként amikor kiderült, hogy a rendelkezéssel egyben Simor András jegybankelnök fizetését is negyedelnék.

Innen jöhetett a gondolat, hogy egy adótörvény módosítással ugyanennyiben, azaz kétmillió forintban maximálják a végkielégítések összegét, elsőként az éppen leköszönő kurzus távozni kényszerülő embereinek orra alá törve a rendelkezéssel borsot.

A mondás, miszerint az ördög a részletekben rejlik, a figyelmesebb szakemberek számára a múlt pénteken közzétett törvényszöveg megismerésekor nyert igazolást, abból ugyanis az eredetileg ígértnél jóval magasabbra sikeredett ilyen jövedelemplafon olvasható ki.

A „Magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadója" címszó alatt megjelent, a költségvetési szervnél, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott, vagy működési támogatásban részesített jogi személynél, illetve köztulajdonban álló gazdasági társaságnál munkaviszonyban foglalkoztatott személyek végkielégítését ugyanis az idei évtől az alábbiak szerint adóztatják:

Kilencvennyolc százalékos különadó terheli az ilyen címen kifizetett rendszeres járandóságok hatvan napra számított fölé eső, egyben kétmillió forintot is meghaladó részét, illetve amennyiben a hatvan napon belüliként kalkulált összeg már maga több, mint kétmillió, úgy annak az e határ fölé eső része is.

A kissé bonyolultra sikeredett fogalmazás mögött rejlő lényegre talán az alábbi, gyakorlati példa segít rávilágítani.

A mondjuk öt hónapra, havi három millió forinttal számolt, mindösszesen tehát tizenöt milliós végkielégítés adója a következőképpen számolandó. Hatvan napra jár ezek szerint hat millió forint, amiből a különadó alapját csak négy millió (a kétmillió feletti rész) képezi egyfelől. Másfelől a hatvan nap fölötti, tehát további kilencven napra járó, háromszor három, azaz kilenc millió forintból is csak a kétmillió meghaladó részt, azaz hétmilliót kell adóalapként figyelembe venni.

A tizenötmilliós végkielégítésből ezek szerint tehát csupán tizenegy millió forint volna különadó köteles, vagyis az előre beharangozottnak éppen a duplája, négy millió forintnyi összeg mentesül alóla.

#47

michnai

2010.08.18. - 07:52

 A Tisztelt, érdeklődő Olvasónak íme némi, egy cikk lehetőségeit meghaladó plusz magyarázat a törvényszöveg 9.§-ának értelmezése körüli problémáról.

 A (2) bekezdés szerint a különadó alapja a felsorolt státusú személyeknek, a megjelölt jogcímen kifizetett "rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó rész a (3)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével"

 Nézzük tehát a kivételek közül először a (3) bekezdést: "A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának a (2) BEKEZDÉS SZERINTI BEVÉTEL KÉTMILLIÓ FORINTOT MEG NEM HALADÓ RÉSZE."

 Márpedig a (2) bekezdés szerinti adóalap : "a rendszeres járandóságok 60 napra számított összegét meghaladó rész ", tehát csakis ebből az összegrészből nem minősülhet adóalapnak ama kétmillió forintnyi bevétel (a 60 millió alattira ez semmiképpen sem vonatkozhat, hiszen arról itt nem esik említés).

 Vagyis ebből, és ez esetben csakis ebből a 60 napra számított rész fölötti összegből, független minden egyéb körülménytől kell kivenni az adó alapjából a 2 millió forintot.

 Na és mit mond a (4) bekezdés? Íme:

 " A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően a különadó alapjának minősül a (2) bekezdés szerinti bevételnek a járandóságok 60 napra számított összegét meg nem haladó részéből a kétmillió forint feletti összeg"

 Vagyis: függetlenül a teljes összeg nagyságától (hiszen ilyesmiről szó sincs) nem adózik a 60 nap alatt részből a 2 millió alatti summa, és ettől függetlenül (lásd a (3) bekezdést a 60 millió forint feletti részből pedig megint kétmillió.

 Máskülönben, értelmezze majd a jogszabályt érvényesen az erre egyedül jogosultsággal rendelkező bíróság így, vagy amúgy, megette a fene azt a jogi fogalmazványt, amin több évtizedes szakmai gyakorlattal a hátuk mögött is ilyen típusú értelmezési vitába bonyolódhatnak az adószakemberek.

 Más. Alább történt itt célzás egy bizonyos HVG-cikk, általam hivatkozás és kritika nélküli átvételére. A helyzet ezzel szemben a következő. A fenti problémával, mint gyakorló adószakértőt egy érintett ügyfelem keresett meg a hétvégén, s jöttem rá magam a leírt ellentmondásra. Azt az ügyfélnek kifejtve a problémát jött az ötlet, cikket írni ugyanerről. Ekkor már természetesen végigpásztáztam a sajtót, és természetesen olvastam az ominózus HVG-cikket is, amely szerzői elsőbbségét készséggel elismerem, ám azt a sanda feltételezést, hogy nem a magam fejéből jutottam a cikkben leírt eredményre, határozottan visszautasítom!

 Michnai Attila