Vigyázz a könyvelőddel!

Csupán tavaly 300 ezer forintnál is nagyobb kárt okozott "megélhetési kisvállalkozó" ügyfelének egy tájékozatlan könyvelő. Igaz, az átlagnál jóval olcsóbb árért.

Megjelent: Heti Válasz Online, 2010.május 18.

Pedig az esetnél egyszerűbb könyvelői feladatot hazai viszonyaink között elképzelni is nehéz.

A szabályok szerint az evás, kizárólag bevételi nyilvántartást vezető betéti társaság házaspár tulajdonosai az eva, a társadalombiztosítási járulék és az iparűzési adó befizetése után elvileg minden további adóügyi, avagy adminisztrációs teher nélkül szabadon rendelkezhettek pénzükkel.

A minimálbér duplája utáni társadalombiztosítási járulékot is csupán a bevételszerzésben személyesen egymaga közreműködő férj után kellett fizetniük, mivel a feleség éppen gyesen volt. Ám a könyvelőjük másként értelmezte a rendelkezéseket és hosszú éveken keresztül, gyakorlatilag az eva bevezetése óta a fentiek szerint egyszer már leadózott pénzükből még személyi jövedelemadó köteles közreműködői díjat is kivetetett velük, teljesen fölöslegesen. A károsult utólagos számonkérésére pedig csupán a vállát vonta: - Te írtad alá a bérlistát!

Tapasztalatom szerint egyébként a vállalkozások hirtelen elszaporodása nyomán hihetetlenül felhígult könyvelői szakma legsúlyosabb áldozatai a magyarországi kisvállalkozásaikat otthonukból igazgatni gondoló, megbízható itteni munkatárssal, nyelvtudással nem rendelkező külföldi tulajdonosok.

Az egyik nyugat-európai cégtulajdonos nemrégen történt esete tipikus: interneten keresztül került kapcsolatba egy angolul is beszélő ügyvéddel, aki rögtön könyvelőt is ajánlott. Hogyan, hogyan nem, utóbbi iránt mindjárt akkora bizalma támadt a külföldi tulajdonosnak, hogy még a pénzkezelést is rábízta teljes meghatalmazással.

Az, hogy a cég egyik itteni szállítójával összejátszva a könyvelő annak a szerződés szerinti összegnél jóval többet juttatott, apróság volt ahhoz képest, hogy egy dilettáns javaslatával lényegében csődbe vitte a vállalkozást.

Az találta javasolni ugyanis a külföldi tulajdonosnak, hogy az itt keletkező nyereséget ne osztalékként, hanem tagi közreműködési díjként vegye ki, ő ugyanis úgy számolta, hogy annak sávos személyi jövedelemadó terhe kisebb lesz, mint a 25 százalékos forrásadó. Ami igaz is, csak éppen az összességében a kifizetett összeg negyven százalékánál is többre rúgó társadalombiztosítási járulékról feledkezett meg, félreértelmezve egy nemzetközi szerződést.

Az említett esetnél talán csak az a Magyarországon nagybani külkereskedelmi céget alapító kelet-európai, magyarul csak tolmács segítségével boldoguló vállalkozó járt rosszabbul, akinél hét hosszú év után derült fény arra, hogy a havi százezres nagyságú díj ellenére könyvelője gyakorlatilag semmit sem csinált. Illetve mégis, szakmányba gyártotta az éppen szükség szerinti adatokkal a hamis mérlegeket, bevallásokat, de a hatóságokhoz egyet sem adva le belőlük.

Amúgy ebben az esetben is egy jó külföldi kapcsolatokkal és némi nyelvtudással is rendelkező ügyvéd volt a „kerítő", aki a nyomtalanul eltűnő könyvelő esete kapcsán ártatlan arccal közölte a károsulttal: ő emberben ekkorát még soha sem csalódott...!