Történelmi mosodába az antiszemitizmussal!

Idehaza legutóbb a Gerő-Romsics vita mutatta meg, hogy az antiszemitizmus fogalmának, mögöttes tartalmának tisztázatlansága képes akár egy egész ország népét is két táborra osztani.

Mert ugye nincs itt másról szó, mint hogy az antiszemita jelzőt Gerő András módján mindent tromfoló, végső, megsemmisítő erejű vádként használók azt sejtetik, sőt egyenesen állítják aktuális ellenfelükről, hogy az bizony az egykori hitleráj gyalázatos bűnének, a holokausztnak lelkes, tevékeny, de legalábbis tettre kész híve volna.

Ami pedig ugyebár nyilvánvaló agyrém, hiszen a holokauszttal kétségtelenül különös súlyt kapott vád ellenére a gyászos negyvenes évek óta e tájon senki zsidóasszony gyermekének életében nem esett kár pusztán származása okán. Különösen nem pedig rendszerszerűen és tömegesen. És ha ne adj Isten, de valami olyasféle őrületnek esett volna bármelyikük is áldozatul, miként a nyilvánvalóan bomlott elmével elkövetett cigány sorozatgyilkosságok ártatlan népe, még az sem hatalmazott volna fel senkit – puszta unszimpátia okán - e holokauszttal súlyozott váddal széles tömegeket illetni.

Tény, hogy az egyszerű megoldások mind nagyobb számban aktivizálódó hívei körében erős terjedésben van a rasszizmus, azaz bizonyos emberek, státusuk, szerepük faji, származási alapon történő besorolása, megítélése. Ahogyan az különben erős társadalmi krízisek idején a Földön mindig is szokásban volt, amikor is a népek a fejükre szakadt baj elhárításának legcélravezetőbb módját jól megkülönböztethető, na pláne sikeresebb szomszédjaik kifosztásában, elkergetésében, horribile dictu kiirtásában látták már annyifelé és annyiszor. És itt szó nincsen ám a legújabb módi vádakban mind gyakrabban előkerülő holokauszt-relativizálásról!

Itt és most, vagyis a nyugati világban és a harmadik évezred elején ilyen súlyos tétről – emberéletről – nincs, mert nem lehet szó, ezért akár csak az idézett történész vita apropóján ideje volna a tárgyban néhány közkeletű, gyakran használt jelző mögöttes tartalmát, valódi jelentését tisztázni. Az embertársaik faji alapon történő táborba zárását, fizikai megsemmisítését egykoron és napjainkban maguk elé célként kitűzők számára ezért tartsuk fenn a továbbiakban kizárólagosan a náci, fasiszta, avagy éppen a nyilas jelzőket, nem koptatva, inflálva valódi jelentésüket olcsó, hétköznapi ügyeinkben.

És ha ezzel megvolnánk, a történelem mosodájában e ballasztjaitól megszabadított kifejezés, az antiszemitizmus is méltó helyére kerül. Mert, hogy az emberi természettel a tapasztalatok szerint leválaszthatatlanul vele jár az előítéletes gondolkodás, nyomában pedig embertársaink jól-rosszul meghatározható, felismerhető jegyeik alapján történő csoportosítása szimpatikus, avagy unszimpatikus kategóriákba.

Az antiszemitizmus eredendően egyike volt ugyanis a Kárpát-medencében mindig is fellelhető népelőítéleteknek, még ha ily frappáns latin név nem is jutott a tót-, oláh-, rác, ruszki, de akár a sváb-, avagy a bozgor (magyar) utálatnak. Szabadítsuk meg hát tabu szerepétől az antiszemitizmust, hogy végre érdemi, de akár érzelmektől is fűtött társadalmi viták folyhassanak a tárgyban, azt a hamis és sunyi sejtetésektől megszabadítva, mindkét oldal lelkének végleges megkönnyebbedülése céljából!